Somogy a Balatontól a Dráváig kivételes természeti kincsek, történelmi értékek hazája. A megye mindazonáltal régóta küzd nehéz örökségével, a földrajzi adottságokkal és a nemzetgazdaság hagyományos mezőgazdasági túlsúlyának hagyatékával. E kettősség előnyei és hátrányai között a jó irányba igyekszik navigálni a megye hajóját az önkormányzat vezetése, élen járva a közigazgatási reform járható útjainak felkutatásában is. Erről is kérdeztük dr. Gyenesei Istvánt, Somogy Megye Közgyűlésének elnökét.

- Régió, megye, kistérség. változnak a hangsúlyok. Hol helyezi magát e rendszerben, e változás folyamatában Somogy megye?

- Nem kapaszkodunk két kézzel a kézifékbe, ha változást észlelünk, hiszen tudjuk: attól mert patinás, még nem feltétlenül hibátlan a megyerendszer. De abban sem vagyunk partnerek, hogy csak azért lebontsuk e felépítményt, mert régóta működik. A bölcs döntés a kettő között van: ami értékes, óvjuk meg, ami avítt, azt hagyjuk magunk mögött.

Sokan, sokszor temették, tehát hosszú életű lesz - mondhatnám az ezer éves magyarországi megyerendszerre. Pedig a korszerűnek hitt modern formák semmit sem érnek a gyökerekkel rendelkező közösségek nélkül. Vallom, hogy a régió-megye vitában a megoldás nem a régió vagy megye, hanem a régió és megye. Az előbbi elválaszt, az utóbbi összeköt.

A megyék működnek, és Somogy legalábbis erre példa, nem kerékkötői, hanem partnerei a közigazgatási reformnak, a fejlesztési források decentralizációjának. Régóta mondjuk, e hasábokon egy éve éppen ezzel fejeztem be a gondolataimat: a megye és a régió nem tűz és víz.

A régió amúgy sem méret, hanem funkció és hatáskör kérdése. Megye és régió megfér tehát egymás mellett. Ha a központi hatásköröket és forrásokat lebontanák, máris közelebb kerülnénk a megoldáshoz. Tartalmat kapna a lakossághoz közeli döntések ideája. Tehát fejlesztési régiót, és önkormányzati megyét szeretnénk. A belügyminisztériummal éppen egy régió-modellkísérletről tárgyalunk. És mindenben támogatjuk a kistérségeket is, hamarosan együttműködési megállapodást köztünk a marcali környékén lévő társulással.

- Honnan van energia minderre, miközben a gazdasági mutatók mostanság nem sok jót jeleznek.

- E témával sok gond van, néhányat hadd emelek ki. Ennek a ténynek nincs globális felelőse. Aki ezt állítja, és ezért fejeket akar, rosszindulatú, és igaztalan. A viharért leváltani a meteorológust vagy éppen a hajóskapitányt lehet ugyan, csak éppen balgaság. A legnagyobb gond az, hogy e hátránynak néhányan mintha örülnének. A hátrányból, a bajból előnyt kovácsolni olyan, mint a cunami utáni katasztrófaturizmus.

Továbbra is optimista vagyok. Szentül hiszem, hogy az elénk görgetett kövekből kis ügyességgel, akarással, összekapaszkodással lépcsőt építhetünk. Keményen megdolgozunk az el nem vitatható fejlődésért, és azért, hogy gazdasági lemaradásunkat csökkentsük.

- Somogy a legrégebbi megye: 507 éve, vízkeresztkor kapott címer- és pecséthasználati jogot. Lehet ebből erőt meríteni?

- Természetesen. Erről szól a megyenapunk, aminek többszörös üzenete van. A legfontosabb, hogy Somogy, ez az országnyi megye 1498 óta stabilan ott van Magyarország térképén. Somogy nekünk nem csupán a lakóhelyet jelenti, hanem: az otthont, a családot, a munkát, a küzdelmeket, a sikereket, a barátokat, a szerelmet, a szeretetet és a hűséget is. Hűséget egymáshoz, hűséget a somogyi földhöz, amelynek - mint ezt oly gyakran érezzük - kisugárzása van. Szerintem a somogyi ember mindennél jobban lokálpatrióta.

Ezt az értéket igyekszünk megőrizni, átörökíteni. Eddig kétszer adtuk át az "Örökségünk - Somogyország kincse"-díjakat az arra méltó épített és természeti környezeti értékeknek, életműveknek. A díjazottak között van már egyebek mellett a Balaton, a megye népművészete, Kálmán Imre és Rippl-Rónai életműve, vagy éppen a Csiky Gergely Színház társulata.

- Említette a Balatont: a tó nemcsak szépséget, de nehézséget is jelent évről-évre. Önnek melyikből jut több?

- A Balatonnal kapcsolatban a múlt év a megvilágosodás éve volt. Ez az esztendő világosan megmutatta számunkra, hogy nem lehet néhány éves periódusokban gondolkodni a tóról, a Balaton a természet része, amit hosszú távú gondolkozással kell megbecsülnünk. A magyar tenger tavaly ismét bebizonyította, hogy képes okot adni az aggodalomra, de képes sok örömöt is szerezni. A drámaian alacsonynak mondott vízszint kérdését a természet válaszolta meg. Volt elég víz a tóban, aki nem hitte, csak át kellett úsznia egyszer, és máris megtudhatta, milyen rengeteg van benne.

Persze, az alacsony vízszint is tud nagyon kellemetlen lenni, például akkor, ha térdig érő iszapban bandukol a vendég. Erre nagyon gyors megoldást kell találniuk a Balaton gazdáinak. Ugyancsak meg kell találni az ellenszerét a nyugat-európai balhéturizmusnak, amely bizony nagyobb gond egy szúnyogcsípésnél, hogy a rovarok irtásáról már ne is beszéljünk.

Mindent összevetve a 2005-ös évben az összehangolt cselekvés a legfontosabb. A konkurenciát figyelve és tisztelve tanuljunk a hibákból, és sepregessünk a magunk háza táján! Ha egyet akarunk, egyet mutatunk, és egyet mondunk a Balatonról, akkor egyrészt talán magunk is hiszünk majd benne annyira, amennyire megérdemli, másrészt más is elhiszi nekünk, hogy Közép-Európa páratlan értéke ez a tó. És ezt az odafigyelést a magyar tenger meg fogja hálálni, ahogy mindig is meghálálta.

- A megyei közgyűlés élén milyen prioritásokban gondolkodik még?

- Tesszük a dolgunkat például azért, hogy a taszári repülőtérrel ne szálljanak el a reményeink. Magyarország - Ferihegy után - második legnagyobb repülőtere, nemzeti kincse nem válhat az enyészet martalékává. Ezt még egy gazdag ország sem engedné meg magának. Mintegy 600 millió forintot költöttünk eddig a polgári terminálra, ami felépült, és még majdnem ugyanennyi kell az infrastruktúrához. A minap 100 millió forintos minisztériumi segítség érkezett a bekötőút építéséhez. Ezzel is előrébb vagyunk.

Fontos az is, hogy hasznosítsuk termálvíz-készletünket, hogy fellendüljön a turizmus, hogy munkahelyek és közösségek teremtődjenek, hogy minél többen ismerjék meg gasztronómiánkat, remek borainkat. Idén már 33 esemény várja a Különleges asztali örömök Somogyban sorozatban a vendégeket, s ez ugyanennyi esélyt jelent e településeknek a bemutatkozásra, arra, hogy megvillantsák értékeiket.

Számos példaértékű, országosan egyedülálló kezdeményezésünkkel váltunk a települések, kistérségek támaszává. Másoktól eltérően számunkra nem az a kérdés, hol akarunk segíteni, hanem az, hogy hol van ránk szükség.

- Milyen jövőt vár a helyhatósági választásig terjedő másfél évben, Somogyban?

Közös célunk, hogy házainkból otthon és az országból haza legyen. Nem azért, mert egyesek ezt szajkózzák, hanem mert a többség ezért teszi dolgát, ezért pöröl. De pöröljünk is, mert ahol nincs hang, ott visszhangra sem számíthatunk. Sajnos, a mai hihetetlenül megosztott társadalmunkban különös bátorság kell ahhoz, hogy valaki valóban felelősen szóljon. De kell szólni, mert mostanság még a csend is megoszt.

Ez év januárjában mondtam a somogyi megyenapon, s amint olvastam, a fővárosban is így látják: jó lenne legalább a nemzeti minimumot, a nemzeti legkisebb közös többszöröst kialkudni. Addig is, amíg ez nem vezet sikerre, mi szeretnénk kísérletet tenni az együttműködés megyei minimumának létrehozására. Ezt még úgysem próbáltuk.

Hátha együtt, Somogyért, sikerül.

 

Forrás: Magyar Hírlap - 2005.

Vissza