Az előszobában várom. Ne légy türelmetlen - csitítom magam. Kész csoda, hogy délután 4 órakor fogad. Már felkészítettek, hogy reggel öttől be van táblázva. Mindegy - gondoltam-, nincs problémám a korai keléssel. Hú, de 5-kor még sötét van?! Tényleg, mikorra kellett volna állítanom az órát? Gondolataim, mint a buborékok, úgy robbannak szét, mikor megjelenik Gyenesei István, Somogy megye közgyűlésének elnöke az ajtóban.

- Elnök Úr minden nap hajnalban kel? Bevallom őszintén próbáltak rám ijeszteni, hogy egy kora reggeli időpontot fogok kapni Öntől! Ma mikor ébredt?

- (nevet) Fél hatkor. Korán kelő típus vagyok. Akkor érzem jól magam, ha úgy jövök be dolgozni, hogy mindenek előtt aláírtam, elolvastam mindent. Tudom, hogy aznap mit kell csinálni, hány személyt kell felhívnom telefonon, kivel kell találkoznom. Akármilyen zsúfolt is a napom, így már nincs bennem feszültség. Ha nem zsúfolt a napom, vagy ha előző nap már sikerült átnéznem és reggelre nem maradt restanciám, akkor nem kelek olyan korán. Ilyen a mai nap is.

- Ki korán kel, aranyat lel - tartja a mondás. Meglelte az aranyát?

- Igen. A nagybajomi termelőszövetkezetnél dolgoztam agrármérnökként alig egy évet, amikor megkerestek, hogy vállaljam el a megyei pártbizottság gazdasági mérnöki posztját. Imádtam a nagybajomi munkám, nehéz volt a döntés. A falu legkisebb házát kaptuk szolgálati lakásként, ami ma cukrászdaként üzemel. Akkor még tele volt lövedékkel. Aztán mikor végre igent mondtam, kitöltöttem a kérdőívet és odaírtam, hogy párttagsága: párton kívüli. Teljesen felháborodtak, azt hitték, hogy már rég párttag vagyok, ezzel az aktivitással. Erre azt mondták, hogy aki nem tag, az nem jöhet a pártbizottságra dolgozni. Végül a megyei KISZ-nél kaptam munkát, titkár lettem.

- Nem sokkal később mégis elhagyta a megyét és Budapestre ment, ahol néhány évvel később miniszterhelyettessé akarták kinevezni. Hogyan hiúsult meg mindez?

- Szóltak az itthoniak, hogy nem jönnék e haza. Én meg se kérdeztem, hogy minek, rögvest hazajöttem. Egy évig a megyei pártbizottság gazdasági titkáraként dolgoztam. Amikor meghalt az akkori megyei tanácselnök, és én kerültem a helyére. Tulajdonképpen ez az egész folyamat így indult el. Aztán jött a rendszerváltás és a várttal ellentétben nem léptem át az MSZP-be, utána pedig már nem lettem párttag. Úgy gondoltam, hogy a megye tanács elnöke ne legyen egy párt tagja sem. Illúzió volt ez akkor, de úgy gondolom, hogy ez volt a helyes, hogy nem vagyok egyik oldalon sem ilyen formán elkötelezve. Ha akkor átlépek az MSZP-be, lehet, hogy nem ezt a pályát futom be. Hiszen akkor beosztott munkatársam volt Lamperth Mónika, Kolber István és Szita Károly is. Ha úgy tetszik, a tanítványaim voltak, mellettem dolgoztak. Mivel nem léptem át a pártba, hiába végeztem jól a munkám, az egy más értékrend volt. De nem bántam meg. Amit a megyétől kaptam, azt semmiért nem cserélném el, még ha újra kezdhetném is.

- Az Ön körül dolgozók számos oldaláról ismerik: a korán kelőtől kezdve a vezető politikusig. Ha utóbbira gondolok, az jut eszembe - ha mondhatom így -, hogy ma Magyarországon nem tartozik a legkedveltebb hivatások közé. Sőt.

- Egész másként lesz ma valakiből politikus, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. Óriási a különbség. Az egypártrendszerben a politikussá válásnak egy jól kiszámítható folyamata volt. Véletlenül nem lett senkiből politikus. Nem egyéni elhatározás kérdése volt, hogy én holnap politikus akarok lenni és ez így lett. Az ötvenes években elég volt politikusnak lenni, aztán később már szakembernek is kellett lenni, mára pedig megint a pártkötődés dominál. A hetvenes években ki kellett járni egy "iskolát". Egykor ez a suli a KISZ volt. És ez - bárki bármit mond - nagyon hasznos volt. Tudniillik sok fiatalban vannak ambíciók, akik úgy gondolják, hogy ők kiváló vezetők, politikusok lesznek. Hogy az lett-e, az akkor az évek során szépen lassan kiderült. Ez egy szelekció volt. Az tudott előre lépni, aki alkalmas volt arra, amivel megbízták. Néhány évig ezt a pozíciót töltötte be, majd ha bizonyított újabb lépést tett felfelé. Öt-hat-hét-nyolc év után eljutott oda, ahol azt mondták: na ez alkalmas vezetőnek, hiszen most már vezetett tíz embert, húszat, harmincat. Így kerülhetett felelősebb beosztásba. Kevesebb volt a tévedési lehetőség. A nyolcvanas években már nem kellett senkinek politikai agymosáson átmennie, mindenki megőrizhette az egyéniségét. Azoknak kellett alakoskodniuk, felvállalni az ideológiai megalkuvásból, akik kevésbé voltak tehetségesek. Hiszen valahol pótolni kellett azt a hiányt. Hát azt nyelvvel pótolták.

- Ez ma is így van.

- Ma a vezetővé válásnak egészen más lehetőségei vannak: kellő ambícióval és felkészültséggel, iskolai végzettséggel, bárki elindulhat ezen az úton és fel is gyorsíthatja ezt a folyamatot. Ami legalább annyira politika és párt függő, mint akkor volt. Azzal a különbséggel, hogy akkor egy párttól függött, ma pedig többtől. Tehát az, hogy valaki országgyűlési képviselő, polgármester jelölt, megyei közgyűlési elnök lesz e, ez alapvetően attól függ, hogy van e egy jelölő párt, vagy esetenként egy civil szervezet, mint a Somogyért Egyesület, amelyiknek a színeiben indulhat, és ami által támogatva eljuthat egy helyzetbe. Nem a kipróbált képességek döntik el azt, hogy végül ki jut oda. Egyszerűen azért, mert nagymértékben befolyásolja a támogatottságát, hogy annak a pártnak - amelyik jelölte őt arra a bizonyos funkcióra, - milyen a támogatottsága. Amiből pedig megint csak az következik, hogy alkalmatlan emberek is odakerülhetnek. Kivéve, hogyha ezek a pártok körültekintően választják ki az embereiket. De az esetek többségében nem volt előiskolájuk. Hogy is lehetne, hiszen most nincs KISZ, ahol kipróbálhatja magát. Hát így lehettek, olyan országgyűlési képviselők, még miniszterek is az elmúlt tizenöt évben, akiknek közük nem volt a politikához, akinek közük nem volt a közélethez, akik 10 embert nem vezettek életükben és attól fogva egy választókerületet képviseltek. Sőt el is hitték magukról, hogy alkalmasak rá. Száz szónak is egy a vége: a politikai karrier indítása és a várható siker szempontjából ma meghatározó az, hogy milyen politikai erő áll mögötte. Ha a politikai párt ázsiója emelkedik, akkor a jelölté is.

- Ha a pozitív és negatív élményeit mérlegeli, megéri ez a munka a fáradozást? Hiszen a vezetőket ritkán dicsérik.

- Nem csinálnám, ha nem érdekelne, és nem szeretném. Ha nem érezném, hogy nekem ez sikerélményt ad, akkor nem dolgoznék érte. Senki nem kényszerít most már rá. Igazából 17 éve töltök be vezetői tisztséget Somogy megye élén, tanácselnökként, közgyűlési elnökként. Már rég nem az motivál, hogy én közgyűlési elnök vagyok, és elnök úrnak hívnak. Sokkal jobban szeretem, ha a keresztnevemen szólítanak. Nem azt mondom, hogy fiatalon a hiúságomnak, becsvágyamnak nem tetszett az, hogy 37 évesen az ország legfiatalabb megyei tanácselnöke lettem. De egy-két nap alatt ezen túl voltam, attól kezdve pedig az lebegett előttem, hogy mit tudok hozzátenni, mit tudok adni az embereknek. Kifejezetten rosszul érzem magam, ha tehetetlen vagyok.

- A közgyűlési elnöknek mi mindennel kell foglalkoznia? A felmerülő feladatok közül melyek a legkedvesebbek?

- Nem véletlen, hogy a nyugdíjasokkal tudok a legkönnyebben közvetlen kapcsolatot kialakítani. Náluk érzem talán azt, hogy szükségük van a törődésre, partnerre, jó emberi szóra. A visszajelzés fontos nekem. A negatív éppen annyira zavar, mint amennyire a pozitív jól esik. A sport területe még, ami igazán közel álló téma. Nagyon szívesen csinálom. Vagy a területfejlesztési kérdések. Mindig az, aminek megértem a lényegét és a hasznosságát. A sumákságot, az alakoskodást nagyon nem szeretem.

- Résztvevője voltam egy rendezvénynek, mikor az Őszi Napfény Táborban pihenő szépkorúak - ahogy Ön hívja őket - rózsaszirmot szórtak a lába elé. De tapasztaltam azt is hogyan támadják le politikus társai a megyei közgyűlésen. Vezetői székből hogyan dolgozza fel a kritikát?

- Nagyon ritkán köszönik meg a vezetőknek azt, ha valamit jól csinálnak. Sokkal több a bírálat okkal, ok nélkül. Én azt vallom, hogy aki elöl megy, azt gyakrabban rúgják fenékbe, mint aki hátul kullog. Aki hátul van, a mögött nincs senki, így nem is tudják fertályon billenteni. Amikor engem képletesen fenéken billentenek, kritizálnak, amikor célpont vagyok, akkor azt mondom, hogy ez egy teljesen természetes dolog. Majd ha hátul leszek, akkor ez nem fordul elő. Ezen nem kell kétségbe esni. Végig kell gondolni, hogy jogos volt e az a bírálat, amit a tevékenységemmel kapcsolatosan mondtak. Útmutatásom: "Ha valaki azt mondja, részeg vagy, legyints rá egyet. Tovább mész és a következő ember is azt mondja, hogy részeg vagy, akkor gondolkodj el rajta. De hogyha a harmadik ember is azt mondja, akkor menj haza és feküdj le."

- Egyszóval nem szabad felülni az első szidalomnak.

- Nem bizony. Száz ember közül az méltatlankodik, aki benne van abban az ötben, aki éhes, de a 95 jól lakott csendben van. Aki ebből arra következtet, hogy mindenki éhes, az legalább akkora hibát követ el, mint aki legyint rá. Mert lehet, hogy akadnak még, akik éhesek, csak szégyenlősek, vagy távolabbról kiabálnak, és a hang nem jut el a fülembe. Ez a legnagyobb felelősség. Hogy eldöntsem, valóban éhesek vagy sem. Mindehhez azonban tudás, kapcsolatok és helyismeret szükséges.

- Somogyot úgy ismeri, mint a saját tenyerét?! Gyakran említi különböző rendezvényeken, hogy a somogyi földnek kisugárzása van. Ennek köze volt ahhoz, hogy visszautasította a sportvezetői állást, a minisztériumban?

- Igen (sóhajt). Valószínűleg az átlagosnál jobban kötődöm ahhoz, ami valamilyen formában az enyém. Ez igaz lehet a baráti körre, a családra, munkatársakra, egy házra, egy tárgyra. Nagyon nehezen válok meg dolgoktól. Vannak, amelyek teljesen feleslegessé váltak, de én dobozba rakom őket. Vannak olyan fakkok, amelyeket 30 éve nem nyitottam ki, de tudom, hogy megvan. Az egyetemi jegyzeteimet, a vizsgákra készített puskáimat is őrzöm. Ebből következik valószínűleg a földhöz való kötődés is. Merthogy innen kaptam olyan élményeket, melyek meghatározóak voltak. Egyébként az időpont sem volt alkalmas. 7-8 hónappal az új választások előtt... Egy új dologba nem érdemes már belekezdeni. Nincs kifutása. Nem azt mondom, hogy mindig és minden esetben nemet mondok egy ilyen kihívásra, de ez a helyzet nem ilyen volt.

- Szóval "földhöz ragadt"?! Egy újabb mondás: minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Ez feminista kijelentés?

- Nem, egyáltalán. Nagyon rövid időn belül jó kontaktust tudok kialakítani a legkülönfélébb korosztályú emberekkel. Ezt honorálják is. Ha valakire rámosolyognak, az visszamosolyog. Ebbe segít a feleségem is, mert ő nagyon könnyen tud oldódni bármely közösségben. Majdnem mindenhova együtt megyünk. Ez egykor egyáltalán nem volt szokás. A politikusok feleségei nem mentek a hivatalos eseményekre férjeikkel. Volt néhány protokolláris esemény, ahol megjelentek, de ez egyébként tabu volt. Itt Somogyban én vezettem be, hogy a feleséget is el lehet vinni a legkülönbözőbb rendezvényekre: már ha el lehet vinni... Ettől fogva nagyon gyorsan elterjedt. Hiszen a többi polgármester feleség sem hagyta, hogy otthon felejtsék A másik, hogy ő is szereti a közéletet. Gyorsan meglátja azokat a dolgokat, amelyeket én nem látok meg. Én túlságosan naiv vagyok. Szeretem úgy látni a dolgokat, ahogy azt elképzeltem. Csak ez nem mindig így van. Egy kicsit vak vagyok, ő el tud vonatkoztatni az érzelmektől. Egy szerelmes ember nem látja meg a másikban a hibát. Én szerelmes vagyok a megyébe, egy-egy településbe, egy-egy közösségbe - a szó átvitt értelmében. És nem akarom meglátni benne a hibát. Ő kívülről szemléli. A sajátjaimmal viszont nagyon kritikus vagyok, legyen az a család, a gyerek, feleség, munkatársak. Kegyetlenül megmondom, hogy mi nem tetszik. A hibákat nem hagyom kijavítatlanul. Nem tűröm sokáig, hogy ugyanaz az ember többször elkövesse ugyanazt a baklövést. Szembesítem a hibáikkal az embereket, de ha hiszi, ha nem, egy nap múlva már nem emlékszem rá. Nem vagyok haragtartó. A sikertelenségeket sem hurcolom így magammal. Fél év múlva pedig kiröhögöm magam, ha emlékeztetnek rá, hogy Jézus Mária, ezen fenn akadtam.

- Azért a feszített tempó mellett szokott lassítani is. Számos sportot kipróbált már.

- A túlságosan veszélyes sportokat nem szeretem. Például, nem ugranék ki ejtőernyővel egy repülőgépből. Ugyanakkor más veszélyesnek tűnő sportokért odavagyok: átúszni a Balatont, egy meredek hegyoldalon sítalpakon lecsúszni - számomra nem gond. Talán azért, mert szereztem egy bizonyos fokú jártasságot benne. Ami magabiztossá tesz. Képzelje, még autóversenyeztem is. De csak addig, amíg fel tudtam fogni, hogy ura vagyok a helyzetnek. Innen tovább nem léptem, mert éreztem, hogy ki vagyok szolgáltatva a technikának, a véletleneknek. A fogathajtást is élvezem. Nagyon szívesen felülök a fogatra, hajtom is, sikerélményt ad. Időnként vadászom. A golfot még nem próbáltam ki. Nincs nekem annyi időm.

- Mi jelenti az igazi szórakozást?

- Ez ma nem igazán adatik meg. Ez a felhőtlen, a munkától teljesen elszakadni tudó állapot lenne. De valószínűleg rosszul is érezném magam, ha most tartóssá válna. Ha azt mondanák, hogy mostantól nem kell bejönnöd a megyeházára, megkapod a fizetésed, pihenj! Halál rosszul érezném magam, ez biztos. De amire igazán vágyom, hogy úgy tudjunk valahová elmenni, hogy nincs a fejemben a napi munka. Nem azért nehéz ez, mert nehéz belőle kizökkenni, hanem mert amióta kitalálták ezt az átkozott mobiltelefont, nincs olyan helyzet, hogy ne érjenek el. Én meg nem szeretem kikapcsolni. Nem tudom megtenni, hogy nem veszem fel. Ha külföldön vagyok, ha itthon, ha karácsony van, ha vasárnap mindig történik valami. Mindig van valami, amit nem lehet szó nélkül hagyni, amit le kell reagálni. Valakinek, valahol segítségre van szüksége.

- Hogyan tervezi a nyugdíjas éveket? Nyugdíjba vonul egyáltalán?

- (hangosan felnevet, a székével hintázik egyet) Próbálom úgy alakítani az életemet, hogy a nyugdíjba vonulásom is aktívan teljen. Nem szeretnék nyugdíjas vezető lenni, - ha erre céloz. Nem vágyom arra, hogy mondjuk a megyei nyugdíjas szervezet vezetője legyek. Olyan jellegű aktív tevékenységet szeretnék végezni, ami nyugdíjas korban elvégezhető. Nagyon szeretek utazni, ezzel kapcsolatos dolgokat szívesen vállalnék, és még ott van a sport. Lehet, hogy vén hülyének néznek majd, de természetesen ezt nem fogom észre venni. Vagy például el tudom képzelni magam, társadalmi megbízatású megyei közgyűlési alelnök. Aki két-három cikluson keresztül, ha kell, segít, ha kell, elmegy vidékre, ha kell, meghallgatja, akiket meg kell hallgatni. De már nem beszél bele az utódok elhatározásába. Legfeljebb, ha kérik, alternatívákat ad, de nem sértődik meg, ha tanácsát mégsem fogadják meg.

Forrás: Vizsgainterjú, Mihályka Szabina, informatikus könyvtáros-kommunikáció, 2005. 11.