PARLAMENTI FELSZÓLALÁSOK
vissza
33.A Sport XXI. Nemzetközi Sportstratégiájáról
2007.05.23.

Általános vita
A Sport XXI. Nemzetközi Sportstratégiájáról
Felszólalás: 10 p. 04 mp.
Köszönöm, elnök úr!
Miniszter Asszony!
Államtitkár Úr!
Tisztelt Ház!
Nemcsak mint független képvisel?, hanem úgy is, mint a parlament sport- és turisztikai bizottságának sportalbizottsági elnöke kívánok hozzászólni ehhez a vitához. És nem tudom kihagyni, hogy ne köszöntsem külön én is azokat a barátainkat, akik a magyar sportvezetés elitjét adják, és els? számú képvisel?iként itt vannak ezen a vitán - ahogy körülnézek, körülbelül ugyanolyan számban, mint az országgy?lési képvisel?k, ez mutatja súlyát, ahogyan ti kezelitek ezt a napirendet.
Tisztelt Ház!
Lehet, hogy patetikusan hangzik, de úgy gondolom, igaz, hogy a sport az egyik legszemélyesebb közügyünk. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy éppen olyan, mint a vallás, összefog és elválaszt bennünket, és része a mindennapjainknak. Ahogyan soha nincs béke az olajfák alatt, ugyanúgy soha nincs béke a sport világában sem, és ez egyáltalán nem baj. A látszólagos békét mindig a siker reménye tartja fönn, az hozza létre, és a sikert mindig remélik a sportban dolgozók, a sportban tevékenyked?k, a sportolók. Az els? kudarc után azonban felszáll a jótékony, mindent letakaró köd, és a világos látás felszínre hozza az ellenérdekeket, az ellentéteket. Amit csak remélni tudok, hogy ez a sportstratégia kapcsán minél kés?bb következik be, vagy talán soha. Példaképpen talán a legutóbbi labdarúgó Eb-pályázatot tudnám felhozni, hogy az összefogás, majd az ellentétek hogyan jelentek meg egyszerre és ugyanúgy egy témában.
A sportstratégiának számos érdeme van. Legf?bb érdemeinek tartom a következ?ket. Er?s szakmai kvalitásokat mutat, mondhatnám azt is, hogy példaérték? volt az el?készít? apparátus munkája, ezt többen is említették. Ez a sportstratégia javíthatja a kiszámíthatóság érzését és az elszámoltathatóságnak az esélyét. Hogy így lesz-e, azt a jöv? évi költségvetés tárgyalásakor már tapasztalni fogjuk, hiszen a költségvetés tárgyalása el?tt el kell készíteni a cselekvési programot, és ott fog majd ütközni igazán az elképzelés és a gyakorlat. És ezt kétévente meg kell majd ismételni, kétévente számot kell vetni, hogy sikerült-e megvalósítani, és hogy mit sikerült megvalósítani.
A pénzügyi támogatás összegével azonos súlya van és lesz mindenkor a sportban az ütemezésnek, hogy mikor kerül oda a forrás a szövetségekhez, egyesületekhez, mindenkihez, akinek arra szüksége van. Ha valahol súlya van az id?ben adott támogatásnak, akkor a sport ilyen. A kés?n adott támogatásnak a hatásfoka töredékét éri csak.
Pártpolitikai konszenzus veszi körül ezt a sportstratégiát. Kérdés, mennyire stabil és mennyi ideig tart majd ez a konszenzus. A területi sportigazgatás korszer?sítésére törekszik az el?terjesztés nagyszer? célokat t?z ki. Néhány kicsit illúziónak álomszer?nek t?nik, és talán hiteltelenné is teszi esetenként. Két példát mondanék: a sport legyen mindenki szenvedélye. Ezt soha nem fogjuk tudni elérni. A másik: a sport járuljon hozzá az esélyegyenl?ség megteremtéséhez - legfeljebb javításához, esélyegyenl?ség sem lesz soha.
A legfontosabb célkit?zés szerint: váljunk sportnemzetb?l sportoló nemzetté. Ez sokkal inkább tudati kérdés, mint szervezési vagy gazdasági kérdés; a sportot körülvev? társadalmi fejl?désnek a függvénye, megélhetési kérdés, szabadid? kérdése, életmód kérdése.
A legfontosabb megállapításai, amire építeni lehet és kell is amire vissza lehet majd hivatkoznunk és kell is hivatkoznunk, talán a következ?k lehetnek. Kimondja a sport üzleti funkcióját, szerepét. Kimondja a sportgazdaság er?södésének szükségességét, mi több célként fogalmazza meg. A sportágazat nettó költségvetési befizet?. A 2008. évi költségvetés készítésekor szerintem ebben a Házban többször fogjuk idézni még ezt a mondatot.
Kevés a sportot ösztönz? kedvezmény, szembesít bennünket ezzel - mint ahogyan Szalay képvisel?társam is és többen említették -, beleértve az adókedvezményeket is. A klasszikus WHO-adattal szembesít bennünket, amely szerint egy dollárnak a sportba való befektetése 3,5 dollár megtakarítást jelent az egészségügynek. Ezzel a számmal például nem találkoztunk az egészségügyi reform vitája kapcsán, pedig többször lehetett volna idézni.
A példaképprogramot nagyon fontosnak tartom, a példaképül állítható sportolói elit fiatalkorban elkezdett felkészítése, képzése, menedzselése nagyon fontos. Nem elég az eredmény; olyan sportolóra lehet építeni, aki azt el is tudja adni, aki vonzóvá tudja tenni. Érdemes erre odafigyelni.
Megfogalmazza az el?terjesztés, hogy a nemzetközi versenyképesség fenntartása érdekében a korábbinál hatékonyabb forrásbevonásra van szükség. No meg azt mondanám, hogy több és nagyobb mérték? támogatásra, és nemcsak a "mennyit?" kérdés, hanem a "mikor?" is kérdés, amire már utaltam.
Fontos a sportolási lehet?ségek földrajzi, anyagi és szociális egyenl?tlenségeinek a csökkentése, mert a kiküszöbölés itt sem valósítható meg. Ez a magyar sport legnagyobb tartaléka, tornaterem, uszoda, sportlétesítmény, építési és hasznosíthatósági program, hogy hozzáférjenek, használni tudják. Ezt a hátrányos helyzet? térségek kitörése legfontosabb lehet?ségének tartom.
A sportágak támogatási kategorizálásának szükségessége régi vágy. Ez kell hogy legyen a támogatás alapja; rugalmas és mobil kell hogy legyen.
És végül, nem a bántás szándékával, hanem valóban a javaslattétel és a jobbítás szándékával mondom, hogy mi az, amit másként kellene fogalmazni, vagy tovább lehetne lépni. Az önkormányzatok szerepét és feladatait olvasva van némi hiányérzetem, hiszen az önkormányzatok a magyar sport els? számú fenntartói és szponzorai, ahogy ezt Tóth képvisel?társam is mondta. Ma egyszerre a legbiztosabb és a legbizonytalanabb elemei is a magyar sportnak.
A sportsajtó szerepe az érték megtartásában, létrehozásában kulcskérdés: az állami költségvetés segítsége nélkül nem megy, bátrabb elhatározás kellene a sportsajtó fejlesztése és támogatása vonatkozásában is.
Er?s a stratégia kistérségi gondolkodása, de bizonytalan és gyenge a regionális része. Egyértelm?vé lehetne tenni a turizmusnak a sportra és a sportnak a turizmusra gyakorolt hatását. A létesítmény- és feltételrendszerben csak országhatáron belül gondolkodik a stratégia. Bátrabban kellene és lehetne a nemzetközi összefogásban és kapcsolatokban rejl? létesítményfejlesztési programokban gondolkodni. Egy uniós ország esetében ezt természetesebbnek tartanám.
Er?sen bázisszemlélet?, a stratégia, nem tesz kísérletet a nullbázisú tervezés felvállalására. Ami ennél is fontosabb, nem megoldott az állami források sportágankénti teljes kör? figyelemmel kísérése. Több forrásból kapott támogatásoknak nincs közös kimutatása, nehéz a sportágakat így összehasonlítani, és ez tulajdonképpen igazságtalanná is teszi a rendszert.
Végül még két kérdés: a dopping kizárása, a nulla tolerancia és a szankcionálás céljai rendben vannak. Hiányzik azonban az el?terjesztésb?l, hogy mit adunk helyette, tudjuk-e pótolni. A nemzetközi versenyben lemaradunk, ha helyette a sportolóknak és a sportágaknak nem tudunk ajánlani valami mást a sportegészségügy területén.
És végül a fogyatékossággal él?kkel kapcsolatos kérdések. Érdemben foglalkozik ezzel a stratégia. A nemzetközi versenyrendszereknél azonban csak a paralimpiára fokuszál. Ki kellene ezt b?víteni egy gy?jt?szóra, a speciális világjátékokra, amibe a paralimpia, a siketlimpia, a global games, a speciális olimpia és a szervátültetettek világjátéka is beletartozhat.
Tisztelt Ház!
Számos konkrét módosító javaslatom is lesz majd, amit a részletes vitában kívánok elmondani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
vissza