PARLAMENTI FELSZÓLALÁSOK

25.Kábítószer probléma visszaszorításáról..
2007.04.03.

Általános vita
Kábítószer probléma visszaszorításáról…
Felszólalás: 9 p. 24 mp

Köszönöm, elnök úr!
Tisztelt Ház! Kedves Képvisel?társaim!
Mintegy fél órával ezel?tt már elnök úr jelezte, hogy következik a független képvisel?, de az óta, néhány képvisel?társam egymással párbeszédet folytatva ugyanazt ismételgette, mintha nem tudnák, vagy nem akarnák elfogadni a másik oldal érvelését. Pedig mindenki tudja, hogy egy és ugyanazon kérdésr?l beszélünk. Ráadásul kevés olyan dolog van ma a társadalomban, amiben olyan mérték? összefogásra, összehangolt cselekvésre lenne szükség, mint éppen a drogprevenció vagy éppen a kábítószer elleni küzdelem.
Egy furcsa és egészen paradox helyzet körvonalazódik, a jelentésben, és itt a vitában is, aminek a lényege talán abban foglalható össze, hogy miközben kétségtelen tény, hogy a nemzeti stratégiai program eredményeként er?södött és szervezettebb lett a prevenció, ugyanakkor emelkedett a felhasználás, növekedett a kipróbálók száma, mondhatnám azt is, hogy tömeges lett a jelenség ez id? alatt. Akkor most eredményes volt-e a stratégia, vagy sem? A kérdés költ?i lehet csak - nem is tudjuk megválaszolni, mert nem tudjuk, hogy mi lett volna akkor a hatás, ha nincs ilyen stratégia. Milyen mértékben emelkedett volna? Lényegesen nagyobb mértékben, vagy nem? Az biztos, hogy még mindig nem elégséges, amit tettünk, és még mindig nem elégséges, ahogy tesszük. Id?ben kell lépni.
Nyilván ez közhelynek t?nik, de van egy óriási el?nyünk, éspedig a nemzetközi tapasztalat. Egy sor ország el?ttünk jár a drogprevenció, a drogfogyasztás problémájának kérdésében, a megel?zési harcban. Jó lenne, ha azokat a tapasztalatokat fel tudnánk, és fel akarnánk használni, politikai elkötelezettségt?l függetlenül. Egy biztos, hogy nem ?szinte a szembenézés, és nincs meg az ?szinte szembenézés feltétele sem jogi szempontból - számos hozzászólás érintette ezt -, sem morális oldalról, sem pedig - nyugodtan mondom most már a vitát hallgatva - politikai oldalról.
Talán a legfontosabb, amiben el?re lehetne lépni, az a m?köd? közösségek megteremtése vagy a meglév? közösségek er?sítése. A közösségeknek különös felel?ssége és különös lehet?sége van abban, hogy az egyénre hassanak. Azokat, akiket valamilyen formában megérint a drog, nem lehet egyenként és külön-külön hatékonyan kezelni. A közösségek nélkül nem lehet velük eredményesen foglalkozni. A közösségeknek egyszerre és egy id?ben lehet pozitív hatása, és lehet negatív hatása is. A közösségek pozitív erejét kellene er?síteni.
Tudnak-e és akarnak-e a közösségek kihívást állítani a közösség tagjai elé? Mert a kihívás jelenthet aktivizálást is. Ez tartja össze a közösségeket. Ebb?l a szempontból mindegy, hogy ez a civil közösség, egy egyházi közösség, egy családi közösség vagy mondjuk, egy sportegyesület. De ez nem kevés anyagi ráfordítást igényel, ha a drog elleni prevencióban a jelenleginél hatékonyabban akarjuk hasznosítani.
Megint eljutottunk a pénzhez. De csak azzal lehet f?zni, ami van, és ebb?l kell kihoznunk a legtöbbet.
Feltehetjük persze a kérdést, hogy csak a nagyvárosok, a kisvárosok vagy az idegenforgalom, a turizmus által érintett települések azok, ahol ez igazi kihívást vagy problémát jelent? Magyarországon ma már talán nincs egyetlen település sem, a legkisebb falvakat is beleértve, ahol ezzel a kérdéssel ne kellene foglalkoznia a helyi civil világnak, ne kellene foglalkozniuk az önkormányzatoknak. Csak érdekességként említem meg, hogy tíz évvel ezel?tt Kaposváron a megyeszékhely képvisel?-testületében kezdeményeztem a drogambulancia létrehozását. Megjegyzem, itt épp ma hangzott el, hogy Somogyban most hozzák létre az els? drogambulanciát. Eltelt tíz év és még mindig nincs, s ennek egyik oka talán éppen az, hogy akkor azt a választ kaptam: Kaposváron ilyen probléma nincs, ezzel nekünk nem kell foglalkozni. Meggy?z?désem, ha akkor nem ez a válasz hangzik el, nem biztos, hogy ott ma annyi problémával kellene szembenézni, mint amennyi van, akár Kaposváron vagy a Balaton-parton.
Meggy?z?désem, hogy a hatékonyság nem mérhet?, s miután nem mérhet?, ebb?l következ?en nem is azzal kellene nekünk foglalkozni, hogy a meglév? stratégia elégséges hatást ért-e el vagy sem. Sokkal inkább azzal, hogy mivel tudnánk még hatékonyabbá tenni, hol vannak még tartalékai. Jó lenne, ha a szerepl?k ebb?l a vitából azt a következtetést sz?rnék le a saját maguk számára, hogy keresni kell a lehet?séget, az utat, hogy hogyan tudunk, hogyan tudnak ebben az együttm?ködésben, ebben az összefogásban részt venni.
És hogy minden mindennel összefügg, arra a legjobb példa az, hogy néhány órával ezel?tt szakítottuk félbe a gyermekszegénységgel kapcsolatos napirend általános vitáját a "Legyen jobb a gyereknek!" nemzeti stratégia el?készítése kapcsán. Ott még nem hangzott el ilyen er?vel, de a részletes vitában feltehet?en többször is el fog hangzani, hogy a gyermekszegénység, az általános szegénység serkenti, segíti a drogfüggés kialakulását, a drogba való menekülést. És mivel ez a szegénységgel párosul, nemritkán a gyermekb?nözést is er?síti, hiszen a beszerzéshez szükséges anyagi feltételeket a szegény gyerekek valamilyen formában megpróbálják el?teremteni. Ekkor jön a bandázás, a lopás, a pénzszerzésnek az a formája, ami már nem elfogadható. Duplán nem elfogadható: sem a forráshoz való hozzájutás, sem pedig az ilyenformán megszerzett pénz elköltése. A drogfüggés kialakulása, már társadalmi kihívássá vált.
Jó lenne, ha ez a vita valóban azt eredményezné, hogy megkeressük és megtaláljuk azokat a még ki nem használt formákat és eszközöket, amelyeket eddig nem sikerült alkalmazni, és ha ez sikerül, akkor biztos, hogy hatékonyabb lesz a megel?zés, és esetenként a gyógyító tevékenység is.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

vissza