AKTUÁLIS
Írni vagy nem írni? Ez itt a kérdés. Ha bármit is írok, a tényekről valaki biztosan megsértődik. Ha nem írok, akkor akár cinkosnak is tarthatnak a kevésbé informáltak. Persze, hogy Sávolyról van szó. Arról a jobb sorsra érdemes kis somogyi faluról, amelyik kapott is meg nem is. Kapott kecsegtető ígéreteket és kétség kívül kapott használható szennyvízcsatornát is. De veszélybe került nagy álmuk. Felelőtlen pénzéhes emberek „felépítettek” egy nekik anyagi gyarapodást hozó modellt. A kialakult helyzethez semmi köze a gazdasági válságnak. A nélkül is ugyanezen forgatókönyv szerint zajlottak volna az események. Legfeljebb a terminológia lett volna más.
A recept egyszerű. Vegyünk egy jó darab földet, lehetőleg minél olcsóbban. Ígérjünk minél vonzóbb fejlesztést. Szédítsük meg a helyi lakosokat, illetve nyerjünk meg magunknak fontos kormánypárti politikusokat, akik aztán tűzön-vízen áterőszakolják, vagy csak agyonhallgatják rafináltan kifundált ötletünket. Minősítessük át a szántóföldet, ígérjünk be egy motorversenypálya építést és ehhez kapcsolódóan százezreket vonzó verseny, versenyek rendezésének lehetőségét. Ez kell ugyanis ahhoz, hogy a versenypályához szükséges alig 30 hektárt körülvevő 570 hektárunk még értékesebb legyen.
Eddig minden rendben is lenne. Ehhez még az állam is partner kell, hogy legyen. Egy turisztikailag kiemelten fontos térség kaphat olyan attrakciót, ami sokak számára hozna megélhetést. Ezért örültem én magam is az alapkőletételnél.
Aztán beköszöntött az egyre erősödő spekuláció. Kiderült, hogy nincs meg az ígért pénz. Hogy nem adnak hitelt a spanyol bankok. Adjanak hát a magyar bankok! Hogy a kereskedelmi bankok itt sem hajlandóak erre? Adjon az állami fejlesztési bank! Hogy nincs fedezet? Vállaljon az állam garanciát! Amúgy fedezetnek ott lesz a pálya maga. Sőt még az eredetileg öt évre adott versenyrendezési jogot is meghosszabbították tíz évre. Mintha kegyet gyakoroltak volna ezzel. Pedig ez is cumi a javából. Magukat biztosították be, hogy 20 milliárdot biztosan bekasszírozzanak.
Hogy a pálya működtetésének mínuszait se kelljen vállalni, azt a Magyar Turizmus Zrt. bánhatja. Nekik nem ez lenne az elsődleges feladatuk. S ha már vállalták, akkor azt a költségvetésnek többlettámogatásból kell biztosítania. Ez viszont valószínűleg sérti az unió versenytörvényét. Úgy gondolom ezzel is összefügg az elnök lemondása.
Ha állami pénzből elkészül a pálya és üzemel is majd, akkor az 570 hektár terület értéke jelentősen megemelkedik. Az értéknövekedés mellett eltörpül a Balaton törvény előírásainak megfelelő csatornázás költsége. Ne legyenek kétségeink, hogy akik a területet megvették és befektetést ígértek nem beruházni fognak, hanem eladásra spekulálnak. Mert, hogy miből lenne fejlesztésre pénzük, ha a pályára nem volt. Amúgy a földek korábbi eredeti tulajdonosai bukják a legnagyobbat, mert most az értékesítési ár sokszorosáért adhatnák el tulajdonaikat.
Talán ebből éreztem meg valamit, már tizenhét hónappal ezelőtt, amikor még miniszterként elsőként és először „aggályoskodtam”. Aztán utána még többször is megtettem. A média mind ez ideig jótékonyan hallgatott. Mintha valakiknek érdekében állt volna a pályaépítés zűrös ügyei körüli csend. Végre megszólaltak. Most már látszik, hogy sajnos megalapozottak voltak korábbi nyilatkozataim. Egyelőre ennyit elég lesz írnom. Egyelőre.
A kényszer szülte blog
Ha a megszokott időben – múlt pénteken- írtam volna, akkor most nem tudnék frissen beszámolni „terven felüli” sportsérülésemről. Átrendezte az életemet a szombati edzés a parlament képviselőinek kézilabda csapatával. A magyar női válogatott elleni meccsre készültünk, amikor félóra elteltével egy rossz lépést követően az Achilles-ínam elszakadt. Mondhatnák azt is, hogy a független képviselő inaszakadtáig próbálta a politikai egység megteremtését segíteni. Most igyekszem gyorsan megtenni a naplóírási kötelezettségem, hiszen kedd reggel a sportkórházban Halasi főorvos úr, „az év sportorvosa” elvégzi az elkerülhetetlen műtétet.
Idénykezdet
Éppen ma (hétfőn) volt a parlamenti ülésszak őszi nyitónapja, ahol a köztársasági elnök és a miniszterelnök is beszédet tartott Ínszakadás ide vagy oda mankó segítségével azért odabicegtem. Sólyom László pártokat önvizsgálatra intő beszéde nem nélkülözte a mindkét oldal számára címzett figyelmeztetéseket. Üzenetei inkább a jobboldalból váltottak ki megelégedést. Az a népmesei motívum jutott eszembe, hogy jött is meg nem is, hozott is meg nem is. Mindenesetre abban bíztam, hogy a miniszterelnöki beszéd során nem folytatódik az ellenzék kivonulási taktikája. Csalódnom kellett. Továbbra sincs béke a narancsligetek és a szegfűs kertek környékén. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr mondandója 3 szóban foglalható össze: reform realizmusra figyelmeztetés. A két országos méltóság beszédének találkozási pontja pedig: Erős Magyarország közepén nem az erős államnak, hanem az állampolgárok erős szövetségének kell (kellene) állnia.
A családi programok
Miután korábban megígértem, visszatérek a nyári családi programokra, ezért az elmúlt heti hivatalos programokat most mellőzöm. Nem is tudom, hol kezdjem. Többnyire Anitáék és Istvánék családjával voltunk együtt, Leilát ugyanis az öttusa csábította el tőlünk. Mint friss felnőtt magyar bajnok, indulhatott a berlini VB-n, ahol a 69 versenyző közül harmadikként került a döntőbe. Ez óriási előrelépés az EB-hez képest. A lovaglásig a döntőben is rendben volt minden, de a kicsit érzékeny négylábúval nem találták az összhangot. Ezzel el is úszott a felnőtt VB nagyobb sikere. A szeptemberi szezonzáró junior VB ad lehetőséget a javításra, amire fantasztikus akarással készül.
Ha már ló, akkor nem tudom kihagyni a komáromi lovas színházat, ahol az István a királyt néztük meg. Nagyszerű élmény volt, amit fokozott, hogy az egész család (Leila is) ott volt. Ez alkalmat adott, hogy megünnepeljük Barnus 9. születésnapját és Dorina névnapját. No meg az Istvánokat. A két napos programon Anitáék voltak a házigazdák. Igazi boldogsággal láttuk és éreztük a mindenre és mindenkire odafigyelő vendégszeretetüket.
Augusztus elején, a horvátországi Isztrián ünnepelhettük a 37. házassági évfordulónkat, majd Leilával, barátjával Robival, no és Barnussal a mogyoródi forma1-es futam okozott maradandó élményeket.
És hát még valami: édasanyám, aki éppen ma ünnepli 81. születésnapját, még soha nem fürdött a tengerben. Nagy ellenállást tanúsított, de végül rábírtuk, hogy eljöjjön velünk Jutkával és két húgommal, Mártival s Annival együtt, három napos kirándulásra. Ott aztán elfelejtette minden baját, és végül úgy lubickolt a tengerben, mint egy húszéves… na jó, mint egy hatvanéves. Azóta is büszkén mutatja a fényképet, amin a mellig érő vízben, a kezeimben tartom. Amit pedig ehhez hozzáfűz: a kisfiam a tenyerén hordozott. Már ezért megérte!
Barnus az évnyitón ott állhatott a zászló mellett, amit Anita büszkén újságolt aznap az esti telefonon. A két kis boszorkány, Dorina és Fanni pedig megkezdte óvodás pályafutását. Mindkettő jele körte, bár Fanni kifejezetten megkülönböztette az ő jelét: nem egyszerűen körte, hanem „vilmoskörtepálinka”.
gyenesei.blog.somma.hu
Ahogy ígértem: közügyek
A bőség zavarával küzdök. Remélem a családtagok, elnézik nekem, hogy a velük töltött napokat, heteket majd a következő alkalommal írom meg. Annál is inkább, hiszen uborkaszezon ide, vagy oda, nem állt meg a közélet kerekének forgása.
Kutyafuttában
Kezdjük az elmúlt heti programokkal. Szombaton Gyékényesen jártunk az Ironman-en. Meglehetősen korán, 06:30-kor már ott voltunk Jutkával. Herr Gyula és csapata különleges hangulatot varázsolt a legnagyobb kihívást vállalók versenyén.
Barcson a Rákóczi szövetség rendezvényén a kitelepítettekre emlékezve sajnos nem nélkülözték a politikai felhangokat sem.
Kálmáncsán, Szentborbáson és Patosfán mindig történik valami: elszármazottak találkozója, művelődési házavató, falunap – pedig csak néhány száz lelkes közösségek.
Fonyódligeten az őszi Napfény Tábor működésének 25. évfordulóját ünnepeltük. Jó volt találkozni az én szépkorú barátaimmal. S ez a légkör még arra is alkalmat adott, hogy pár emberi szót váltsak utódommal. A nagykorpádi testületi ülésen is sok érdekes információval lettem gazdagabb.
A Somogyért egyesületben végeztünk a tagnyilvántartás több napig tartó pontosításával. Több mint 5000 Hírlevelet kell majd készíttetnünk a nyomdában, hogy névre szólóan eljuttathassuk a tevékenységünkről készített összeállítást mindenkinek, aki nekünk fontos.
A nyár vége, úgy tűnik sokaknak a saját problémáikra való megoldás keresést is jelenti. Bár pár nap alatt közel húszan kértek segítséget ügyes-bajos dolgaik orvoslásához. Nagyon elkeserítő, hogy mennyi megélhetési problémával küzdő ember él közöttünk.
Megrendült biztonságérzet
Megdöbbentő hírt kaptunk kedden este Bedegkérről, ahol polgármester barátunkat fizikailag bántalmazták. Természetesen Egyesületünk a médián keresztül elítélte a véleménynyilvánításnak ezt a formáját: „Megdöbbentő, hogy egyre gyakrabban a demokrácia részévé emelik az erőszakot a közakaratból munkájukat másokért végzők (pedagógus, rendőr, orvos és most polgármester) fizikai bántalmazását. Fenyegetettségben nem lehet dolgozni. Az együttélési kultúra mélypontja, ha az eddig békés kistelepüléseken is megjelenik az „igazságosztó" ököljog. De több mint hiba lenne, ha a határozottan közerkölcs kategóriájába tartozó ügyből bárki is politikai következtetéseket vonna le. Reménykedünk, hogy e konkrét esemény nem marad büntetlenül és még inkább, hogy nem lesznek másutt is követői. Bízunk abban, hogy a helyi közösség is kiáll polgármestere mellett és ezzel a legfőbb védelmet biztosítja választott, első szolgájának.” Írtam első „felindulásomban.”
A településeket járva egyre több és több helyen tapasztalom, amivel korábban nemigen találkozhattam, és ez a települések megosztottsága. Egyértelműen pártpolitikai alapon kezdenek részekre szakadni a kis falvak is. Hihetetlen felelőtlenség ez azok részéről, akik egy-egy községben erre fordítanak energiát egy olyan időben, amikor a közösség erősítésén kellene szorgoskodniuk. Némely esetben megfenyegetnek települési és civil szervezeti vezetőket, beleszólnak a velünk való kapcsolatukba – nem visszariadva a zsarolástól sem.
Lecsúszó Kaposvár
Meglepődve olvastam a statisztikákat és különösen azt, hogy a somogyi megyeszékhely bűnözési mutatói romlottak. Ám ami még jobban megdöbbentett, hogy a felsőoktatási intézményekben továbbtanulók aránya a megyei jogú városok rangsorában az utolsó pozícióba helyezi Kaposvárt. Ezen feltétlenül változtatni kell, és muszáj lesz megoldást találni. Ha az oktatásban ilyen problémák vannak, az hosszútávon ronthatja a pozícióinkat. Erről kellene inkább vitatkozni a megoldást keresve a Fidesz és MSZP politikusainak.
S, ha már vita, akkor a 67-es út korszerűsítésének ütemezése körül kialakult méltatlan polémiáról is van véleményem. A kormánypártiak igen rossz taktikával és kommunikációval magyarázzák a logikus helyzetet, az ellenzéki helyi politikusok pedig meglehetősen inkorrekt módon állítják be azt a fejlesztési elképzelést, amely több szakaszban fog megvalósulni. Mindegyik fél tudja, hogy miről van szó, de próbálnak politikai tőkét kovácsolni saját maguk számára. Az együttműködés sokkal többre vezetne. Túlságosan kampány ízű ez az egész történet.
Ki védjen kit?
A német elnök asszony rövid budapesti látogatása után a koronaékszerek elhelyezését illető miniszterelnöki minősítés kapcsán mesterségesen felkorbácsolt indulatokat még a késői uborkaszezon számlájára lehetett írni, de a Magyar Gárda megalakulása körüli szemfényvesztés már több volt ennél. Itt aztán az érzelmekre alapozva nem válogattak a jelzőkben a nyilatkozók. Szerencsére a józan többséget még politikai hovatartozása sem befolyásolta abban, hogy félelmének, illetve szigorú elvárásainak hangot adjon. Magam sem tudom, mi szükség erre a szervezetre egy jogállamban, ahol sokkal inkább az erre hivatott szervezeteket kell alkalmassá tenni a hatékony működésre úgy, hogy azok tevékenységét a társadalom döntő többsége elfogadja és támogassa.
A jövőben remélhetőleg a folyamatos heti jelentkezéseknek már nem lesz akadálya. Legalábbis szeptember 10-től, amikor várhatóan legközelebb jelentkezni fogok.
gyenesei.blog.somma.hu
Visszatekintés négy hétre
Eltelt négy hét, hogy írásban nem szólaltam meg, így van bőven miről beszámolnom. Kezdjük egy gyors visszatekintéssel, a három hét szabadság mellett illetve közben a legfontosabb programokat érintve. Nagy többségén Jutkával együtt vettünk részt dacolva a hőséggel, de örömmel tettük, hiszen sok jó baráttal, ismerőssel és kollegával találkozhattunk.
Balatonmáriafürdőn a nemzetközi fúvószenekari találkozó megnyitóján visszatérő vendégek vagyunk. A szokásos cirkuszi sátorban sok-sok ember, jó hangulat és hideg sör várt. No meg Hajas Béla, aki nélkül ez a program nem létezne.
Segesden a falunapon a reggeli órákban az új polgármesterrel Bencze Imrével is találkoztunk, aki kevés segítséggel és tapasztalattal vetette bele magát a munkába. Ha a helyi szépkorúakra jobban támaszkodna, talán előrébb juthatna. Egyelőre még bizalmatlan a környezetével.
Somogyszobon a település nevének centenáriumát ünnepeltük, ahol egy 100 éves bácsit is felköszöntöttünk a lakásán. A polgármester pedig a település kitüntetését adta át nekem. Ezen igazán meglepődtem, de jól esett. Eller Jani és sokan mások a faluban régi jó barátaim.
Vízváron a vízpalackozó üzem alapkőletételénél is ott voltunk. Az új létesítmény majd 70 embernek adhat munkahelyet. Egyelőre kicsit utópisztikusnak tűnik a terv, de én az optimisták közé tartozom. Örülnék ha megvalósulna Kozma Laci és a falu álma.
Kadarkúton városnapot ünnepeltünk Verkman Jóska vendégeiként. Itt mindig jól érezzük magunkat. A szokásos protokoll rész, vagyis az ünnepi köszöntők során (Kolber, Gelencsér, Gyenesei) – mit ne mondjak – volt feladatom. Illett helyre tenni a hangulatot, amit az előttem szóló vagy tudatlanságból, vagy politikai motivációból, de alaposan félre vitt.
Nagyszakácsiban a hagyományos főzőversenyen egész napos jövés-menés, kóstolgatás várt a résztvevőkre. A keret ugyanaz volt, mint korábban, de a résztvevők száma nagyon lecsökkent. Ez kicsit rányomta bélyegét a hangulatra is. Jobb, ha nem elemzem az okokat. Mindenesetre le a kalappal Kövér Pisti polgármester előtt, aki mindent megtett.
Pakson a média hajón Lengyel Jani főszerkesztő barátom vendégeiként a Dél-Dunántúl reprezentánsai lehettünk, és együtt tölthettünk a Dunán 4 órát.
A darányi falunapon is hagyományosan ott vagyunk minden évben, hiszen baráti az együttlét. Villányi Laci figyelmes házigazda. A református templom ökumenikus istentiszteletén is részt vettünk. Ez a falu büszke lehet rá, hogy itt a fiatalok szerepe is meghatározó.
Rinyaszentkirályon is falunapot ünnepeltünk. Ez egy apró zsáktelepülés, telis-tele melegszívű emberekkel és lelkes polgármesterrel Molnár Jóskával. Ilyenkor többen vannak a rendezvényen, mint a falu teljes lakossága.
Bolháson az újonnan alakult helyi egyesület kitett magáért, még traktorhúzó versenyt is rendeztek, ahova engem is beneveztek. Végül Galba Misi polgármesterrel párban nem mi nyertük, de jó buli volt.
A szuloki falunap is jól sikerült. A kis sváb település hihetetlenül lelkes csapattal és tekintélyes polgármesterrel Virth Jóskával is büszkélkedhet. A dohány hazájában mással össze nem hasonlítható általában a hangulat.
Nagyatádon a Szent István szobornál tartott augusztus 20.-i megemlékezésen voltunk. Úgy hallottam vissza, jól sikerült a mondandóm. Ebből néhány gondolatot talán érdemes idézni:
„Van mire büszkének lenni, nem kell lehajtott fejjel járni. Bár a családoknak és településeknek vannak napi gondjaik, de a gyarapodás jól érzékelhető... A kenyerünk kovászában és saját testünkben itt van velünk az 1007 esztendő, a 40 nemzedék. Ez kell, hogy erőt adjon a jövőre nézve… Szent István legfőbb üzenetének tartom, hogy itt kell boldogulnunk, vállalni a kihívásokat, de ne akarjunk mindennap aratni is… A legfontosabb, amit kívánhatunk: szabadság és boldogság. Ehhez rendre, szorgalomra, jóindulatra és kegyelmet adó hitre van szükségünk… Szent István legaktuálisabb üzenete: semmi sem emel fel, csakis az alázat és semmi sem taszít le úgy, mint a gőg és a gyűlölség.”
Az ünnepség után a félmilliárd forintért felújított középiskolai kollégium átadásán vettünk részt.
Lullán az augusztus 20.-i ünnepség és a helytörténeti múzeum avatása volt a programok között. Az a kis, 250 lelkes zsáktelepülés az Észak Somogyi dombok aljában hihetetlenül erős közösséggel és lelkes vezetőkkel (Reizinger Karcsi, Nagy Ernő) van megáldva. Megdöbbentő volt olvasni a másnapi Somogyi Hírlapban a „Megyevezető” ünnepi beszédéből idézve ezt a mondatot: „Ma egy gyenge Magyarországot lát maga előtt, ahol nem építenek, hanem rombolnak.” Én ennek épp ellenkezőjét tapasztalom nap mint nap, s ez fog folytatódni holnap is. Mi szükség van felesleges hangulatkeltésre? Enélkül sem könnyű az embereknek. Ez az igazi felelősség, vagy felelőtlenség.
Fonyódligeten az ifjúsági táborban a nyugdíjas egyesületek vezetőinek két napos találkozóján jártam. Örömöt jelentett, hogy a nyugdíjas klubvezetők meghívtak a táborba, mert ennyi erőt sehol senkitől nem kapok, pedig inkább nekik lenne szükségük, hogy erőt merítsenek. Remélem nem csak udvariasságból mondták (bár magam is így érzem): simább az arcom mint korábban és sugárzik belőlem az erő. Úgy legyen.
Néhány helyre még szerettem volna eljutni, de sajnos idő hiányában erre nem volt lehetőségem: Kaposváron a Róma hegyi búcsú, Andocson, Bonnyán, Kisbajomban falunap, Kőröshegyen viadukt avatás, Buzsákon búcsú, Lábodon egyesületi napra vártak.
Az elmúlt hetekben még a szabadság alatt is meglehetősen sokat foglalkoztam az NCA dolgaival, ahova nagyon sok somogyi civil szervezet adott be pályázatot. Mint az országos tanács tagja, felvettem a kapcsolatot a kollégium három somogyi tagjával és közösen próbálunk segíteni a megyei szervezeteken.
Néhány nap óta megtelt a Somogyért Egyesület irodája is. Az őszi programokat készítjük elő, illetve a címlistákat pontosítjuk és egyeztetünk a tagokkal. Mire beköszönt a szeptember zakatolhat a szerkezet.
Lenne még mit írnom, de egyelőre talán ennyi elég. Ami most kimaradt, azt a jövő héten pótolom. Persze, hogy van véleményem mindenféle gárdákról, a Szent Korona körüli vitákról, a 67-es út körül kialakult helyi csapkolódásról, és az időközben napvilágot látott – Somogy és Kaposvár számára nem túl hízelgő – statisztikákról. A nagy családdal eltöltött szabadságról is, mint ahogy Leila sporteredményeiről sem maradhat el az élménybeszámoló. Na meg hát Barnussal, Dorinával és Fannival együtt töltött napok is ide fognak kerülni.
Legközelebb egy hét múlva, várhatóan már a régi ütemben jelentkezem.
gyenesei.blog.somma.hu
Bearanyozott nyár
Az vesse rám az első követ, aki hasonló esetben nem azt tenné, amit most én. Három hét blog-hallgatás után Leilával kezdem a bejegyzésem, vagyis az ő sportsikereivel.
Legkisebb lányunk bearanyozta a forró napokat. Miközben a hőmérő a 40 fokot döngette, és mindenki az árnyékot kereste, ő igazán kitett magáért. Ami előző írásomban még csak remény volt, az valósággá vált, hiszen 7-én, szombaton harmadmagával öttusa váltóban junior VB-t nyertek. Hogyne örült volna ő is és mi is, illetve mindenki, aki ezt a sportágat kedveli. Ezzel még nem volt vége, hiszen néhány nappal ezelőtt, 22-én a felnőtt Országos Bajnokságot rendezték Budapesten, ahol ő is részt vett harminc versenytársával együtt. Egy olyan országban, ahol felnőtt olimpiai-, világ és Európa-, illetve junior világ- és Európa bajnokok, és helyezettek sora indul, kezdőként akkor sem lehettek vérmes reményei, ha az elmúlt hónapokban meg-megmutatta oroszlánkörmeit. Dobogó közelében, 4-6 hely valamelyikén szeretett volna végezni, legalábbis ez volt a „reális” célkitűzés.
Ehhez képest rendesen túlteljesítette a tervet. Egy szó mint száz: megnyerte a magyar felnőtt bajnokságot! A szakértő sportközvélemény egyaránt örömteli meglepődéssel fogadta a váratlan eredményt. Persze ő is boldog volt, s mi is örültünk. A bajnoki arany mellett én talán leginkább annak örültem, hogy számos nyilatkozatában (újságban, tv-ben) visszafogott, és szerény tudott maradni. Helyén kezelte a váratlan sikert. Apai szívemnek külön jól estek a média megjegyzései, amelyből néhányat idéznék: „Gyenesei Leila sikere lőtávolból”, „Újabb Gyenesei aranyak”, „Gyenesei Leila kibérelte magának a dobogó legfelső fokát”, „Csoda, hogy valaki egy év alatt idáig jusson öttusában”, „Gyenesei Leilával mostantól számolni kell”, „OB arany, világbajnoki fedezet?”, s ami a legszebb cím volt: „Egy nő, két aranyérem”. A Kulcsár Antal vezetőedző nyilatkozata: „Ígéretes versenyző. Az a legfontosabb, hogy ő maga mérje fel, milyen képességeit, tulajdonságait kell mozgósítania a sikerhez. Kezdettől fogva láttam, ami most beigazolódott: gyémántot kaptunk a kezünkbe, amit csiszolni kell, és a gyémántcsiszolás nem könnyű feladat. Az első nagy lépcsőt megtette a bajnokságon. Bizony sokan nagyot néztek a győzelme láttán.” Bárcsak még sokáig szerezhetne ilyen és hasonló örömöket sokunknak Somogyban, Kaposváron, Székesfehérváron és széles e hazában…
Pihenés a családdal
Nekünk jutott idő egy kis pihenésre is. Anitával, Tivadarral, Barnussal és Dorcsival egy hetet töltöttünk Hévízen, így a kánikulát könnyebben viseltük el. Bevallom, szeretem a nyarat és a meleget. Mindig is azt tartottam, hogy a nyár legyen meleg, a tél pedig hideg, ezért nem is panaszkodok. Most nincs is miért. Barnussal sokat labdáztunk a vízben és lubickoltunk a tóban. Ügyes srác! Hétvégén már Dorina is bátran ugrált a medencébe. Szóval jó volt együtt és kicsit felejteni a világ ostobaságait. Közben volt idő egy szegedi kirándulásra is, ahol a szabadtéri színpadon, a Macskák című musicalt élveztük. Anitáék mellett István (Öcsi) feleségével, Hajnival is velünk tartott. És ott volt persze Leila is. Senki ne rójon meg, ha most megint róla írok, de talán sok mindent megmagyaráz…
Egy héttel az OB előtt vasárnap délután Szegeden kapta a hírt, hogy hétfő reggel 6 órakor már az uszodában kell lennie. Nincs kedvezmény. Vagyis az előadás után éjszaka vissza kell utaznia Fehérvárra. Reménykedett abban, hogy ezt az úszóedzést elengedik neki. Miután a hírt megkapta, rövid – nem könnyű – vívódás után úgy döntött, hogy még velünk vacsorázik, de az előadás előtt visszautazik klubjához. Mi meg eladtuk a jegyét. Ezzel is örömöt szerezve valakinek, aki nem is remélhette, hogy bejut a teltházas előadásra. Talán itt az egyik titka Leila eredményességének. Hasonló esetben nem tudom mit tettem volna, de nagyot nőtt a szemünkben. Az előadás remek volt és jól szórakoztunk.
Egy kis munka
Egy kevés időt munkára is fordítottam. Régóta nyomasztott, hogy egységes szerkezetben feltegyem honlapomra a parlamenti hozzászólásaimat. Végre ez is sikerült. Az „Aktuális” rovatban olvasható visszamenőleg mind a 46. Az őszi ülésszakban pedig majd folyamatosan kerülnek fel a továbbiak.
Mindemellett ott voltam a barcsi Semmelweis-napi rendezvényen, Csokonyavisontán kalácsfesztiválon, Vörsön tűzoltó-találkozón, Kálmáncsán alapkő letételen, Lellén a megye borának választásán, Görgetegen pedig aratófesztiválon jártam. Ám a felsorolás még hosszan folytatódik, hiszen Miklósiban az asztali örömök főzőversenyét, Kisbárapátiban falunapot, Balatonszemesen Siposhegyi Péter barátom drámájának ősbemutatóját is meglátogattam, illetve az öttusa szövetség közgyűlésére is hivatalos voltam. Ma, 26-án fogadónapot is tartottam. Holnap Balatonmárián fúvószenei találkozó megnyitójára hívtak, szombaton Segesd, Somogyszob, Vízvár és Kadarkút települések programjait tervezem meglátogatni. Vasárnap három napra a 81 éves édesanyámat és két húgomat (Mártát és Annát) hívtuk meg egy rövid tengerparti kirándulásra. Édesanyám még soha nem volt az Adria közelében sem. Izgatott és nehezen állt kötélnek. Így viszont együtt ünnepeljük a névnapokat (Anna, Márta, Judit).
Hazatérvén még néhány vállalt kötelezettségemnek teszek eleget Nagyszakácsiban, Pakson, Rinyaszentkirályon, Szulokon, Darányban, Bonnyán és Kőröshegyen, hogy aztán augusztus 5-20-ig valóban „kivonhassam magam a forgalomból”. A szabadság alatt családi körben, augusztus 8-án remélhetőleg jó hangulatban ünnepeljük majd 37. házassági évfordulónkat.
Legközelebb augusztus 23-án jelentkezem. Addig is mindenkinek jó pihenést vagy hasznos munkát kívánok.
gyenesei.blog.somma.hu
Parlament 2007. június 18.
Az interpellációra adott válasz elutasítása
Reagálás: 1 p. 03 mp.
Elnök Úr!
Miniszter Úr!
Szívem szerint most elfogadnám a választ, de nem tehetem. (Moraj a kormánypárti padsorokból.)
A miniszter úr azt mondta, hogy az emberélet és a vagyonvédelem fontos. Én azt mondom, hogy az a redőny, amit felszereltek, egyébként az emberéletet és a vagyonvédelmet ugyanúgy szolgálja. Azt pedig szakértői mérés bizonyítja, hogy a légrések megfelelő szellőzést biztosítanak, vagyis veszélyhelyzet nem áll fenn. Ez lehetővé tenné azt, hogy megértéssel kezelhető lenne az ügy.
Ezért őszintén sajnálom, hogy csalódnom kellett a válaszban. A nagyobb baj az, hogy az érintettek, a sok ezer, tízezer család is csalódott ebben a válaszban. Lehetőséget kértek és ezt nem kaptak. Választ kaptak, de nem kaptak segítséget. Ezért a választ nem áll módomban elfogadni. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)
;void(0);) |
Parlament 2007. június 18.
Interpelláció Kóka János Gazdasági miniszterhez
Lakjon jól a kecske és maradjon meg a káposzta, avagy kisvárosi, kisemberek kálváriája.
Interpelláció: 2 p. 45 mp.
Köszönöm Elnök Úr!
Tisztelt Miniszter Úr!
Kisvárosi kisemberek kálváriájának a megoldásához kérem a segítségét. Többemeletes társasházak erkélyeire praktikussági okból nyugdíjasok és kis keresetű tulajdonosok gyakran redőnyöket szerelnek fel, hogy az időjárás viszontagságaitól óvják az amúgy nehezen megszerzett ingatlanjaikat. Az ebből következő konfliktusokról nagyatádi és barcsi állampolgárok tájékoztattak. Valószínűsítem, hogy az ország más részein is találkozhatunk hasonló problémával.
A gázszolgáltató ugyanis felszólította őket a redőnyök eltávolítására; mindezt arra való hivatkozással, hogy a jelenlegi állapot fennmaradásával a fűtőkészülékek oxigénhiányosan üzemelhetnek. A felszólításnak volt egy olyan elfogadhatatlan fenyegetés része is, amely engedetlenség esetén a fogyasztók gázszolgáltatásból való kizárását vagy korlátozását helyezte kilátásba. Az első árnyékolókat amúgy 16 esztendővel ezelőtt szerelték fel, és eddig semminemű gond nem merült fel. A privatizáció után kezdődött csak el a lakók, az állampolgárok molesztálása. Aki már látott erkélymellvédet, az tudja, hogy azon körben legalább 10 centiméteres szabad nyílás marad a redőny felszerelése után is. Ezt bizonyították a lakók, akik ez év elején szakértői méréseket is elvégeztettek, amely megállapította, hogy "a légrések megfelelő szellőzést biztosítanak, vagyis veszélyhelyzet nem áll fenn". A lakók ez alapján kérték a szolgáltatót, hogy tekintsen el a redőnyök leszereltetésétől. Egyébként csak Nagyatádon kétszáz, zömmel nyugdíjas és minimálbérből élő családot érint ez az ügy.
Kérem miniszter urat, hogy az amúgy is nehéz körülmények között élő emberek kapjanak szakmai és jogi segítséget a helyzet megoldására; olyat, hogy a kecske is lakjon jól, és a káposzta is maradjon meg.
Miniszter úr, nem az a megoldás, amit a szolgáltató ismételget, miszerint "az előírásoktól eltekinteni nem tudunk". Az eredeti állapot visszaállítási kötelezettsége elrendelésének kell, hogy legyen reális alternatívája. Számítok megoldást ajánló megtisztelő válaszára.
Köszönöm szépen. (Taps.)
;void(0);) |
Parlament 2007. június 14.
Politikai vita
A második Gyurcsány kormány első éve
Felszólalás: 3 p. 56 mp.
Elnök Úr! Tisztelt Ház!
A rajtpisztoly több mint egy évvel ezelőtt dördült el. A kormányon lévők igazi ellenfele, úgy tűnik, nem az ellenzék, hanem az idő múlása, amely egyenletesen fogy, bár ezt valószínűleg mindenki másként éli meg. A kormányrúdnál lévők szerint talán túl gyorsan szalad, a kormányzati szerepre várakozók szerint pedig cammog az idő. Szerencsére ezt mi itt, a parlamentben nem befolyásolhatjuk, csak kihasználhatjuk, vagy még inkább kitölthetjük tartalommal. Ez a dolgunk. És remélhetőleg az elvégzett munka kerül mérlegre majd a négyéves szakasz végén.
Egy, a környezet változásaira nem figyelő rohanásnak óriási lehet a kockázata. Ezért az egyik legnagyobb kérdés: lehet-e megállni útközben? Ez nyilván csak elhatározás kérdése. De szabad-e megállni? Csak, ha muszáj. Csak ha ez kell a biztos célbaéréshez. Csak ha többet nyerünk vele, mint ami elvész. Olyan ez, mint a Forma-1 világában a boxutcában való néhány másodperces megállás. Vagy egy másik sporthasonlattal élve, mint a hosszú távú sífutó, aki egy bizonyos hóminőségre vaxolt, és 10-15 kilométer után rájön, hogy rosszul vaxolt, akkor jobb megállni lécet cserélni vagy átvaxolni, mert az a néhány másodperces vagy perces várakozás bőséggel bejön az azt követő kilométereken.
De meg kell-e állni? Ennek eldöntése a kapitány felelőssége, aki nemcsak bátor, de tudja is, hogy mit csinál, s ha szükséges, mer és tud változtatni, akár beismerve az esetleges tévedést is. Aki szigorú stratégiát követ és követel. Aki érti a dolgát, de van füle meghallani a jó tanácsokat. De akiből nem hiányozhat az ügy iránti alázat sem. Neki azonban szüksége van bizalomra. Ha elfogy a bizalom, elfogy az oxigén. Több levegőre és több világosságra lesz szükség a következő három esztendőben.
Maradok a sportos hasonlatnál. A címvédő csapat új stílust hozott a játékba. Látszik, hogy még nincsen összecsiszolódva a gárda mozgása, de már mutattak valamit. Volt már néhány jó megvillanás, és néhány kihagyott óriási helyzet is. Sőt vérfagyasztó pillanatoknak sem voltunk híján. A mérkőzés jelenleg döntetlenre áll. Aki előre meg tudja mondani, mi lesz az eredmény, az sarlatán. Aki azt mondja, hogy ő vagy ők fognak nyerni, még inkább az. Közös össztársadalmi érdek, hogy tartsuk a tempót, és mindenki tegye, tehesse a dolgát. Akinek az a dolga, hogy gólt rúgjon, az tegye azt. Akinek az, hogy szurkoljon, az biztassa a csapatot vagy csapatokat, ki-ki szíve szerint. De ne fütyüljön, az isten szerelmére, ne fütyüljön! Sem ellene, sem pedig rá.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
;void(0);) |
Parlament 2007. június 12. 3 óra 15 perc (hajnalban)
Részletes vita
A Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiáról
Felszólalás: 5 p. 08 mp
Köszönöm elnök úr! Képviselőtársaim!
Nem tudom, ki találta ki azt, hogy a mai nap utolsó napirendi pontja a sportstratégia legyen. Lehet, hogy úgy gondolta, hogy erre lesz a legkevesebb érdeklődés, vagy itt lesz a legkevesebb hozzászólás, vagy úgy gondolták, hogy az egységes megítélés meg az egyetértés maga után vonja majd azt, hogy itt nem lesz véleménynyilvánítás. Biztos, hogy tévedett, mert akik itt vagyunk, valószínűleg valamennyien sportemberek is vagyunk, és önmagában is egy komoly sportteljesítmény volt, hogy negyed 4-ig kitartottunk, és még mondjuk a magunkét. Bánki Erik jelezte is, hogy még egyszer szót kér. Nem fogom elvenni a kenyerét, de néhány kérdésben lehet, hogy érinteni fogom. Egyet azonban szeretnék kérni bizottsági elnök úrtól, hogy a független képviselőt is valahova számolja bele. Vagy 3:1, vagy 4:0, de valahova számolja bele, mert semmiképpen sem jön ki a végeredmény, ha nem ilyenformán számol. (Utalás arra, hogy a teremben ezen a hajnali órán összesen három ellenzéki, egy kormánypárti és egy független képviselő volt jelen.)
Én úgy gondolom, hogy az öreg parlamenti rókák is kevés olyan súlyos napirendről számolhatnak be, ahol mind az elutasításokban, mind pedig az elfogadásban egységes volt a bizottság, kormánypárti és ellenzéki része. Nem is tudok mondani olyan módosító indítványt, amelyiknél eltért volna a kormányoldalnak, az ellenzéki oldalnak és a független képviselőnek a véleménye. Valószínűnek tartom, hogy a ma déli bizottsági ülésünkön – azt hiszem, dél körül lesz (Bánki Erik: 1 órakor.), 1 órakor lesz – a kiegészítő módosító indítványok esetében is hasonló lesz a bizottsági álláspont. Egyértelműen azt jelzi, hogy nagy az előterjesztés támogatottsága, és ez komoly politikai erőt jelent. Ez a lendület nem szabad, hogy megtörjön, erre építeni kell, és mindjárt az elejétől fogva a stratégia népszerűsítésében. Ha úgy tetszik, az aprópénzre váltásában is meg kell hogy jelenjen ez az egységes hozzáállás. Csak így van esély arra, hogy ez a lendület kitart a költségvetésig, a költségvetés készítéséig. Fontos, hogy a költségvetésben megjelenjenek azok a tételek, amelyeket mi itt szeretnénk viszontlátni. Így meg is valósulnának azok az elképzelések, amelyek itt megfogalmazódtak elvárásként.
Feltétlenül kiemelésre érdemesnek tartom, amiről még ma 1 órakor biztosan fogunk szavazni, az adókedvezményekkel kapcsolatos kérdéseket a sport területén, a sportot érintő, központi támogatásnövekedéseket, illetve a sportlétesítmény-ellátottsággal kapcsolatos kérdéseket.
Amit én mindenképpen szeretnék itt megemlíteni, az a fogyatékkal élők sportjával kapcsolatos vita. Többoldalú megítélése van ennek a kérdésnek, hogy finoman fogalmazzak. Egy biztos: úgy tűnik, hogy végre konszenzus alakult ki a fogyatékkal élők különböző szövetségei és a minisztérium szakapparátusa között, és ezt én fontosnak tartom. Mi pedig el fogjuk fogadni – én a magam részéről mindenképpen, de valószínűleg a bizottság is – azt a megközelítést, amit ők egymás között konszenzussal kialakítottak. Nem akartunk ebbe mi kívülről beleszólni. Ha ez az ő számukra, mindkét fél számára megnyugtató, akkor ez a mi számunkra is elfogadható kell legyen. Én ezt azért tartom fontosnak, mert lehet, hogy létszámában nem sok, nem nagy létszámú a fogyatékkal élő sportolók köre, de mindenképpen társadalmilag egy olyan réteget képvisel, amelyre nekünk oda kell figyelni, és nem tehetjük meg azt, hogy nem kellő mértékben és kellő súllyal tesszük ezt. Köszönöm szépen.
;void(0);) |
Parlament 2007. június 12. 2 óra 33 perc (hajnalban)
Részletes vita
A területfejlesztési támogatásokról és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről
Kétperces felszólalás: 2 p. 10 mp.
Köszönöm elnök úr!
Igazán nem ildomos dolog hajnali fél 3-kor olyan témában szólni, amihez az ember ráadásul nem is gondolta, hogy hozzászól, de képviselőtársam véleményalkotása erre késztetett. Értem a logikát, amiből kiindul, hogy a leghátrányosabb térségek besorolásáról egy abszolút szám, egy arány legyen, ami a kistérségeken belül jól kiszámítható, körülhatárolható. Akár lakosságszámban, akár pedig kistérség számban meghatározva. Ez azonban óriási hiba lenne. Tudniillik nem az elesettséget venné figyelembe, hanem függetlenül az elesettség, a rászorultság mértékétől egy abszolút számot fogadtatna el. Ha egy ideális állapotot tételezek fel, mondjuk azt, hogy a kistérségek 90 százaléka egyik pillanatról a másikra nagyon jó helyzetbe kerül, akkor is ilyen mennyiséget kellene támogatni és ebbe a kategóriába helyezni. Vagyis az arra nem érdemeseket is támogatni kellene. Fordított esetben pedig kiesnének belőle azok, akiket pedig támogatni kéne, de nem kerülnek bele abba a százalékos arányba vagy mértékbe.
Én tehát nem az abszolút számot, nem a lakosságszámot, nem az arányszámot tartanám helyesnek, hanem azoknak a mutatóknak a figyelembevételével, ami a kistérségek megítéléséhez alkalmas, kellene kialakítani azt a kategóriát, ami lehet 50 százaléka a legjobbak mutatóinak, de lehet más meghatározás is. Mindenképpen valamilyen viszonyszám kell, hogy legyen az alap.
Köszönöm szépen.
;void(0);) |
Parlament 2007. június 12. 2 óra 15 perc (hajnalban)
Részletes vita
A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről
Felszólalás: 5 p. 19 mp.
Köszönöm elnök úr!
Tisztelt Képviselőtársaim!
Az általános vitában tulajdonképpen az összes lényeges kérdést érintettük. Úgy tűnik, mintha a módosító indítványok között kevésbé fontos kérdések lennének. Mégis arra hívnám fel a figyelmet, hogy ennél a stratégiai tervnél, egyáltalán nem formális kérdés annak a tisztázása, ami az általános vitában is szóba került. A módosító indítványok között is tetten érhető, hogy az anyag címében és általában az anyagban a „roma” kifejezést használja. Néhányszor említi a „cigány” kifejezést, de nincs a kettő konzekvensen használva, nincs értelmezve. Úgy tűnik, mintha a „roma” kifejezés egy civilizáltabb, irodalmibb, elfogadottabb kifejezésként kerülne ide, a „cigány” kifejezés pedig valahol szégyellnivaló lenne.
Meggyőződésem, hogy egyik sem igaz, egyik sem pontos. Van abban igazság, amire a módosítás javaslat kísérletet tesz. Bár az ezt tárgyaló bizottságok ezt nem fogadták el és nem támogatták. A kifejezéseket egymás mellett és párhuzamosan lehetne használni. Tehát az egyik alternatíva az, hogy „roma/cigány” kifejezésként használja. Erre van módosító javaslat. Ezzel tulajdonképpen kihúzhatnánk a méregfogát ennek a vitának. Vagy ha mégsem, akkor viszont ennek a stratégiának a legelején tisztázni kellene ezt a fogalmat. Hogy egyértelmű legyen a társadalom, a politikusok számára és az érintettek számára is, hogy mikor melyik kifejezést és miért használjuk. A legkülönbözőbb megközelítés van, szeretném mondani. Még a cigányság körében is van vita e vonatkozásban. Nyelvészeti jellegű, társadalompolitikai jellegű, és sorolhatnám tovább, hogy milyen motiváltságú a vita.
A módosító indítványok között: többször találkoztam azzal a kísérlettel, hogy az úgynevezett teljesítésről való elszámoltatás évente történjen meg. Ezt két ok miatt sem tartanám indokoltnak. Ezek közül, a legfontosabb az, hogy legalább kétéves kifutás kell ahhoz, hogy a mindenkor elkészített, úgynevezett cselekvési programok hatását mérni lehessen. De ez inkább egy formális jellegű dolog. Sokkal inkább azt mondanám, kell, hogy legyen a parlamenten belül egy általánosan elfogadott rendezőelv, amely a stratégiai jellegű programok esetében a beszámoltatási határidőket, időtávokat egységesíti.
(2.20)
Most tárgyaljuk egyébként, a sportstratégiával kapcsolatos elképzeléseket, és ott is a két év jelenik meg. A gyermekszegénység esetében – röviden mondom a program címét – szintén a kétéves beszámolási kötelezettség jelent meg, és sorolhatnám még tovább. Tehát egységesíteni kellene a stratégiai jellegű programok esetében a beszámolási időtávokat, és ebben az esetben is a két év szerencsésebbnek tűnik.
Végül még egy megjegyzésem lenne. Szintén a módosító indítványok között találkoztam azzal a megközelítéssel, amely vitatja, hogy a romák érdekképviseletét ellátó szervezetekkel egyetértésben lehet akármit is megtenni. Ezért javaslatot tesz arra, hogy a magyarországi roma-cigány közösségek érdekképviseletét is szolgáló szervezetek többségi egyetértésével lehessen megtenni. Úgy gondolom, hogy ez fából vaskarika, semmiképpen nem lenne szerencsés ezen változtatni. Értem én, hogy miért gondolják a változtatást: egyszerűen azért, mert nincs egységes cigányság, nincs egységes és független érdekképviselete a cigányságnak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez egy törekvés arra, hogy ezt kivédjék. Szerintem az egységesebbé váló cigány érdekképviselet megteremtése lenne inkább a cél, mint hogy ezt ennek megfelelően megváltoztassuk.
Köszönöm szépen.
;void(0);) |
Parlament 2007. június 11.
Részletes vita
A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. Törvény módosításáról
Felszólalás: 3 p. 58 mp.
Köszönöm, elnök úr!
Tisztelt Ház!
Abban, hogy a rendőrségről szóló törvény módosítása a parlament elé került, nem kis mértékben szerepet játszottak az elmúlt hónapok eseményei. A legtöbb törvénymódosítás elképzelés, kiegészítő javaslat, illetve maga a módosító javaslat is ezekből a tapasztalatokból indul ki. Próbálja betömködni azokat a lyukakat, amelyek bizonyos hiátusuk miatt megválaszolhatatlanná tettek néhány fontos kérdést.
Nagyon sajnálom, hogy többek javaslata – Hankó Faragó képviselőtársam nevével fémjelezve – végül is formai okok miatt nem kerülhet elfogadásra. Ez nem egyéb, mint a rendőri intézkedésnél a rendőr személyének azonosítására alkalmas jelek nagyon pontos körülhatárolása. Megemelem a nem létező kalapom – vagy legalábbis itt nem lévő kalapom – azok előtt, akik ezt ilyen pontosan összeszedték, és fel merték vállalni ezt a javaslatot. Meggyőződésem, hogy nagyon sok félreismerhető jelenséget vagy szándékot lehetne kiszűrni azáltal, ha pontosan lehetne a rendőröket azonosítani, és kötelező lenne nekik az intézkedés során saját maguk azonosításáról valamilyen formában tanúbizonyságot adni. Arra biztatom azokat, akik ezt beadták, hogy az első leendő alkalommal ismételjék meg.
A magam részéről hasonlóképpen teljes mértékben azonosulni tudok azzal, és támogatni tudom azt a tömegoszlatással kapcsolatos módosító indítványt is, amely az uniós tapasztalatokra hivatkozva – s ha ez így van, kérem a szakembereket, hogy erősítsék meg, ha pedig nem, akkor cáfolják meg – leírja, hogy a gumilövedék használata az uniós országokban tiltott; indoklásképpen ugyanis ez van ide leírva. Ha nem így van, akkor e tekintetben érdemi eligazítást kellene kapnunk. Magát a felsorolást, hogy mit és milyen formában lehet tenni, korrektnek tartom, de hogy mit zár ki, a szakemberektől szeretném hallani. Mi az, ami elfogadható vagy elfogadhatatlan.
Végül pedig a harmadik kérdés: a törvényjavaslat 3. §-ában egy olyan módosítást kezdeményez, amely beemeli a központi szervek, rendőr-főkapitányságok közé jelzőként a megyei, fővárosi rendőr-főkapitányságokra való utalást. Ennek indokoltsága nyilván az, hogy akár csak lopva is, de ne kerüljön be a regionális szerveződés elismerése a parlament által. Ha ez ilyenformán nevesítésre, pontosításra kerül, akkor azt jelzi, hogy a megyei, fővárosi rendőr-főkapitányságok működése a parlament által is elfogadott, elismert és támogatott Ugyanakkor korlátozott a regionális típusú szerveződés. A magam részéről ezt mindenképpen támogatom, és üdvözlöm, hogy módosító indítványként bekerült.
Köszönöm szépen, elnök úr.
;void(0);) |
Parlament 2007. június 11.
Tárgysorozatba vétel
A civil társadalom és a gazdálkodó szervezetek szolidaritási támogatási rendszeréről
Felszólalás: 1 p. 04 mp.
Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Meggyőződésem, hogy ha ezt a témát tárgysorozatba vesszük, akkor esélyt adunk arra, hogy három olyan cél teljesüljön, ami mindenképpen pozitív társadalmi hatással járhat. 1. A társadalmi szolidaritás intézményrendszere bővülhet. 2. A civil társadalom és a gazdálkodó szervezetek kapcsolatrendszere bővítésének lehetőségét megteremtjük. 3. A foglalkoztatási lehetőségek és a szegénység elleni küzdelem eszköztárának bővítéséhez adunk lehetőséget. Miért ne lehetne végiggondolni, miért ne lehetne megvitatni, és aztán a vitában elhangzottak alapján megfontolás tárgyává tenni azt, hogy jó-e, hasznos-e, és eldönteni, hogy támogatjuk-e avagy sem?
A vitát mindenképpen javaslom. A vitában majd eldől, hogy kell-e, érdemes-e és szükséges-e az az eszköztár, amit ilyenformán a társadalomban felhasználhatunk.
Köszönöm szépen.
;void(0);) |
Parlament 2007. június 11.
Kérdés Fodor Gábor miniszterhez
Miért büntetik azokat a fogyasztókat, akikkel hitelesített mellékvízmérőt szereltettek fel lakásukba?
Kérdés: 2 p. 03 mp.
Köszönöm, elnök úr!
Államtitkár Úr!
Nagyatádi, barcsi és kaposvári állampolgárok több alkalommal kerestek meg egy olyan problémával, ami ismereteim szerint országosan is komoly gondot jelent. Mégpedig arról van szó, hogy a társasházi lakások nem kevés pénzért hitelesített mellékvízmérővel rendelkeznek, és az esedékes számlát ezek alapján kellene a lakóknak fizetniük. Ugyanakkor a szolgáltató tulajdonában levő fővízmérő általában többet mutat, mint a leolvasott mellékvízmérők összesített fogyasztása. A különbözetet azonban rendszeresen kiszámlázzák a lakóknak, ami esetenként több tízezer forintnyi többletköltséget jelent. A hitelesített mellékvízmérők az egyes lakásokban ténylegesen elfogyasztott víz mennyiségét mutatják, ugyanakkor a lakók nem tudják ellenőrizni, hogy a szolgáltató által üzemeltetett központi vízóra hitelesítése megtörtént-e.
A szolgáltató a lakossági panaszokat a hatályos jog szerint minden esetben elutasítja. Ismerem az Alkotmánybíróság idevonatkozó állásfoglalását természetesen. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy a 38/1995-ös kormányrendelet 17. § (3) bekezdése polgári jogi alapelvekbe ütközik vagy ütközhet. Tekintettel arra, hogy a társasházakban többnyire kis jövedelmű, többségükben nyugdíjas állampolgárok laknak, nem mindegy számukra, hogy olyan szolgáltatásért kell fizetniük, amit ténylegesen nem a kiszámlázott mértékben vettek igénybe.
Kérdezem államtitkár urat: miért kötelezik a fogyasztókat a mellékvízmérők hitelesítésére, ha nem csak azt veszik figyelembe a számlázásnál? Miért kell fizetniük a különbözetet akkor, amikor a szolgáltató a mellékvízmérőn kívüli fogyasztást nem tudja bizonyítani? Tervez-e a minisztérium javaslatot tenni a 17. § (3) bekezdésnek a módosítására? Végül pedig: kívánják-e szabályozni a mérési különbözet megengedhető mértékét?
Várom megtisztelő válaszát.
;void(0);) |
Parlament 2007. június 05.
Általános vita
A Roma integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről
Kétperces felszólalás: 1 p. 58 mp.
Elnök úr!
Borsos József képviselőtársam minden szavát értettem, és tulajdonképpen a többségével egyet is értek. Ő volt az, aki talán a legtöbbször emlegette, említette a többségi társadalom és a kisebbség kifejezését, amit teljesen logikusan kezelt. Ugyanakkor óva inteném saját magunkat is attól, hogy az országos nagy statisztikában többségi és kisebbségi társadalomnak ismert összetevőit minden településen így értelmezzük. Egy olyan településen, ahol 10 százalék, és szórványban él a roma lakosság, ez így van. De ahol ez 30 százalék, 50 százalék, 50 százalék feletti vagy közel 100 százalékos, és jó néhány települést tudok mondani, ahol 50 százalék felett van, de közel 100 százalék a roma lakosság aránya, ott a többség-kisebbség szó, kifejezés használata egész más tartalommal bír, mint ott, ahol 10 százalék a roma lakosság aránya.
A másik, amit Sándor Klára logikusan mondott el. Teljes mértékben egyetértek vele, hogy ne engedjük azt, hogy bárkire is bélyegként süssék rá a hovatartozását. Azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk. A legfontosabb talán az lenne, hogy ne érhesse hátrány, ne lehessen hátrány cigánynak lenni sem diákként, sem szülőként, sem munkavállalóként, sem pedig munkaadó vállalkozóként.
Ez a legnagyobb kihívás, hogy ne legyen hátrány cigánynak lenni semmilyen helyzetben sem. Ha ezt sikerül elérni, akkor mindent elértünk, mert arra már lehet építeni. Amíg ez bélyeget jelent, addig mi tehetünk akármit. Akkor nehéz lesz, a cigányságnak ebből a helyzetéből kitörnie, és ehhez nekünk segíteni kellőket.
Köszönöm szépen.
;void(0);) |
Parlament 2007. június 05.
Általános vita
A Roma Integráció Évtizede Program Stratégiai Tervről
Felszólalás: 10 p. 08 mp.
Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Biztos vagyok abban, hogy nem túloz, aki azt mondja, hogy a legnagyobb társadalmi kihívások egyike ma Magyarországon, a legsúlyosabb sorskérdés a cigánykérdés. Van értelme annak, hogy ezzel a parlament foglalkozik. Még inkább van és remélhetőleg lesz értelme annak, ha elkészül majd az az intézkedési terv, aminek az elkészítésére alig három hónap adatik meg a kormánynak. Ha beleszámítom a nyári időt, a szabadságokat, akkor ez nem túl hosszú idő ahhoz, hogy alapos munkát lehessen végezni. Óriási kihívás lesz ezt az intézkedési tervet elkészíteni.
A stratéga szakmaiságához és jó szándékához nem fér kétség, és én azt is meg merem fogalmazni, aki olvasta, visszaigazolja ezt, hogy tömör és nagyon céltudatos stratégiát fogalmaz meg az előterjesztő. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezzel párhuzamosan, ezt megelőzően vagy ezt követően több olyan stratégiai programot is tárgyal a magyar parlament, amelyek közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak ehhez a témához, és nem szakíthatók el tőle. Ilyen volt például a korábban megtárgyalt a gyermekszegénységgel kapcsolatos stratégai és feladatsor, vagy ilyen például a sportstratégia.
Hogy feltételekre szükség van, ezt mindenki tudja. Hogy a feltételek megvannak-e, megteremthetők-e, mindegyik megteremthető-e, ez nem csak szándék kérdése - ehhez sokkal többre van szükség. Nyilván az első a pénz, amit senki nem vitat, hogy egy ilyen program megvalósításához szükség van az anyagi, gazdasági háttérre. Ezért nem választható el a társadalom anyagi teherbíró képességétől. Azt lehet elosztani, ami van. De ezen kívül szükség van és minden másnál talán jobban, nagyobb mértékben szükség van türelemre. Szükség van bizalomra, mert ez esetben bizalom nélkül semmit nem lehet elérni. Szükség van kölcsönösségre, oda-vissza alapon. Szükség van, a számonkérés lehetőségére, az ügyeskedések kiszűrésére.
Egy-két rossz példa az egész programot tönkreteheti. Ez esetben elsősorban a cigányságnak, a cigányság vezetőinek van igen nagy felelőssége a vonatkozásban, hogy ezeket az ártalmas vadhajtásokat kiszűrjék, megelőzzék.
És szükség van a példára, a példa erejére. Nagyon nehéz egy felnövekvő, akár az oktatási intézményekbe aktívan eljáró, ott résztvevő gyerekeket munkára bírni és tanítani, ha a saját családi környezetében nem lát napi példát a munkavégzésre, ha csak munkanélkülieket lát maga körül. Tehát sokkal nagyobb a felelősség ebben az esetben, és az iskola nem tudja pótolni azt, amit a családi példa ilyenformán - többségében nem saját hibájukból - nem tesz lehetővé a számukra.
Olyan üzenete van ennek az előterjesztésnek, stratégiának, amit, itt és most érdemes visszaidézni vagy kiemelni Ez pedig az, hogy a cigányság részvétele nélkül nem megy ez a program. Ezt a stratégiát nem lehet megvalósítani, csak velük közösen, az ő aktív közreműködésükkel. Ez a lényege az egésznek. Ha ezt nem sikerül megvalósítani, ha csak elvárnak, várnak valamit, hogy a társadalom majd lép, akkor ennek nem lesz eredménye.
Nem utolsósorban a cigánysággal való törődést nem szabad elválasztani azoktól a folyamatoktól, amit a teljes magyar társadalom egészében a munkanélküliekre, az iskoláztatásra, az egészségügyre és minden más területre érvényesíteni kell. Ha ezt külön kezeljük, akkor a program érdemben soha nem fog megvalósulni, soha nem érünk el eredményt.
Én egy olyan megyéből jöttem, a megyének olyan részéből juttattak a parlamentbe a választópolgárok, és nem kis számban roma választók, ahol az országos átlagnál magasabb a cigányok száma. A 10 százalékhoz képest 14-15 százalék, a Somogy megyei átlag. Ha az iskolásokat nézem Somogy megyében, akkor ez több mint egyharmada a megye általános iskolásainak. És ha az újszülötteket nézem, akkor a Somogy megyében ma napvilágot látott újszülöttek esetében ez az arány közel 40 százalék. Ez a három szám, ez a tendencia megmagyarázza azt a hihetetlen feszültséget és azt a hihetetlen feladatot, ami ránk, a parlamentre, a kormányra és a megyékben is az önkormányzatokra, vár a következő években. Ez megmagyarázza azt is, hogy a falusi iskoláknál különböző, úgy mondjuk: szegregációs állapotok teremtődnek. Nem azért járnak kevesen egy-egy falusi iskolába, mert abban a faluban kevés a gyerek, hanem azért, mert egy idő után, amikor a gyermekek arányán belül a cigány gyerekek aránya elér egy bizonyos fokot, akkor a szülők egy része elviszi a szomszédos településekre a gyerekeket, és mesterségesen teremti meg a szegregációnak ezt a formáját. És ez ettől kezdve az oktatási kérdésekben, az iskolarendszerben, a finanszírozási kérdésében sok-sok új kihívást és feladatot jelenthet.
Rendkívül fontos és kényes kérdés a roma kötődés felvállalása. Tudok olyan somogyi településről, ahol cigányvajda is van, de a népszámláláskor összesen hárman vallották magukat cigánynak. Vagy számos példát tudnánk mondani arra, hogy a roma középréteg milyen mértékben vállalja fel a cigányságát. Akkor, amikor elér egy fokot a képzettségében, az egzisztenciájában, felvállalja-e ezt? Ha nem vállalják fel, nagyon nehéz példát mutatni, márpedig e vonatkozásban a legfontosabb az, hogy saját maguk tudjanak és akarjanak példát mutatni.
Vagy példát tudok arra mondani, konkrét, napi példát, hogy Kaposvárott általános iskola szűnik most meg, összeolvasztanak két iskolát. Néhány cigány szülő a megszűnő iskolába hozta a gyermekét, amit most olyan iskolához integrálnak, ahol nagyobb arányú a cigányok száma. Ezek a szülők azt mondják, hogy oda, a cigányok közé ő nem viszi a gyerekeit. Cigány szülő mondja ezt, nem a többségi társadalomhoz tartozó.
Ezek azok a kérdések, amikkel szembe kell nézni, és nem lehet a szőnyeg alá söpörni!
Befejezésül még egy gondolat. Meggyőződésem, az emberhez, méltó élethez nem segélyre, hanem elsősorban munkára van szükség. Megfelelően segítjük-e a munkához jutást, vagy nehezítjük ezeket? Tudnak-e élni és akarnak-e élni a lehetőségekkel azok, akiknek ezt megteremtjük? Konkrét példa: a cigányság egy része gyógynövénygyűjtésből munkával egészíti ki jövedelmét azon a területen, ahol én képviselő vagyok. A tavalyihoz képest azonban ötödére csökkent az ezzel foglalkozó cigányok aránya, és 50 százalékára az összegyűjtött gyógynövény. Megkérdeztem egy szakembert, aki ezzel foglalkozik, és válaszul a következőt mondta. A felesleges korlátozások, szabályozások, amelyek nem pénzbe kerülnek, nem teszik lehetővé, illetve megnehezítik ennek a munkának a végzését. Egészségbiztosítási járulékot kell fizetni, negyedévente elektronikus adóbevallást kellene készíteni, és az adókedvezményük is megszűnt. Azoknak az embereknek, akik a segélyüket egészítik ki ezzel a tevékenységgel; akik nemhogy számítógéphez nem jutnak hozzá, de egy részüknek, akik ezzel foglalkoznak, még a villanyáram is nehezen elérhető, ráadásul a többségük funkcionálisan analfabéta.
Miért nehezítjük meg, ha dolgozni akarnak? Ez nem pénzbe kerül, ez csak szándék és akarat kérdése, egy kis odafigyelés kérdése. Nagyon összetett kérdésről van szó. Úgy gondolom, hogy óriási a felelősségünk.
(Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
;void(0);) |
Parlament 2007. május 23.
Általános vita
A Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiáról
Kétperces felszólalás: 2 p. 00 mp.
Elnök Úr!
Miniszter Asszony!
Tisztelt Ház!
Szinte minden hozzászóló valamilyen formában érintette a mindennapos testnevelést. Hogy állítsuk fel a gyerekeket a számítógép elől és vigyük ki mozogni. A családok menjenek és együtt töltsék, a szabadidejüket. Ivanics képviselőtársam nagyon határozottan és nagy beleélő képességgel ecsetelte ennek a szükségességét.
Hadd mondjak egy példát a helyszín megnevezése nélkül. Egy megyeszékhely sportközpontja - amely tulajdonképpen játszótereket, pályákat tartalmaz, tehát a szabad térről beszélek - húsvét vasárnap és hétfőn bezárta a kapuit. Sütött a nap, családok százai mentek ki - nagypapák, papák gyerekekkel, vitték a játékokat, a labdát, hogy ott focizzanak -, és nem tudtak bemenni a pályára. Később azt nyilatkozta az intézmény igazgatója, hogy valamikor ki kell adni a szabadidőt az ő munkatársainak is, és nincs pénzük arra, hogy kinyissák. Ez a legdrágább dolog a világon! Ennél többet nem tud pazarolni! Amit oda beinvesztáltak, nem hasznosul, pont akkor, amikor kedvet kapnának hozzá a családok, szülők, gyerekek, együtt lehetnének. Tehát azt a pici pluszt, amely adott esetben e létesítmények közcélú hasznosításához esetleg kell, talán végig kellene gondolni, hogyan lehetne központi forrásból - netán pályázati úton – létrehozni. Még jobb lenne, ha a települési önkormányzatok ismernék fel, hogy azon a néhány ezer forinton nem múlhat az, hogy egy ilyen program megbukik vagy létezik, kedvet kapnak, vagy nem. (A kínai delegáció elhagyja az üléstermet.)
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)
;void(0);) |
Parlament 2007. május 23.
Általános vita
A Sport XXI. Nemzeti Sportstratégiáról
Kétperces felszólalás: 2 p. 00 mp.
Köszönöm, elnök úr! Tisztelt Ház!
Bánki Erik és Páva Zoltán turizmus-sport, sport-turizmus témában mondott gondolatai késztettek arra, hogy ezeket kiegészítsem. Teljes mértékben egyetértve azzal, hogy ezek nagyon szorosan összefüggő fogalmak. A hozzászólásomban nem véletlenül érintettem azt, hogy ez két megközelítésben is igaz. A Magyarország iránt megnyilvánuló turisztikai érdeklődés növelhető azzal, ha a turisták, a hozzánk érkező vendégek olyan sportolási, aktív sportolási lehetőséget is kapnak, amit esetleg másutt nem kapnak meg, és erre bizony megvannak a feltételeink, akár a Tisza, akár a Duna, akár a Balaton, és még sok minden mást felsorolhatnék. Egy tömegsportrendezvényt említenék meg, például a Balaton-átúszást, amely nagyon sok vendéget vonz ide.
A másik megközelítés pedig az, amikor egy sportesemény teszi érdekessé Magyarországot, egy sportesemény kapcsán ismerik meg Magyarországot, szereznek pozitív benyomásokat, és ennek van következménye, nem csak egy közvetlen költés jelleggel. Éppen a napokban zajlik, kezdődik Székesfehérváron a női öttusa világkupa. Egy év múlva világbajnokságot rendez öttusában Magyarország. Néhány nappal ezelőtt fejeződött be Győrben a duatlon-világbajnokság. 2009-ben triatlon-világbajnokságot rendez Magyarország. Ezek azok az események - és még sorolhatnék jó néhányat -, amelyeket célszerű támogatni, és nemcsak a sport oldaláról, hanem azokból a turisztikai alapokból céltámogatás formájában is, amelyek erre felhasználhatók, mert bővítik a lehetőségeket.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
;void(0);) |
Parlament 2007.május 23.
Általános vita
A Sport XXI. Nemzetközi Sportstratégiájáról
Felszólalás: 10 p. 04 mp.
Köszönöm, elnök úr!
Miniszter Asszony!
Államtitkár Úr!
Tisztelt Ház!
Nemcsak mint független képviselő, hanem úgy is, mint a parlament sport- és turisztikai bizottságának sportalbizottsági elnöke kívánok hozzászólni ehhez a vitához. És nem tudom kihagyni, hogy ne köszöntsem külön én is azokat a barátainkat, akik a magyar sportvezetés elitjét adják, és első számú képviselőiként itt vannak ezen a vitán - ahogy körülnézek, körülbelül ugyanolyan számban, mint az országgyűlési képviselők, ez mutatja súlyát, ahogyan ti kezelitek ezt a napirendet.
Tisztelt Ház!
Lehet, hogy patetikusan hangzik, de úgy gondolom, igaz, hogy a sport az egyik legszemélyesebb közügyünk. Talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy éppen olyan, mint a vallás, összefog és elválaszt bennünket, és része a mindennapjainknak. Ahogyan soha nincs béke az olajfák alatt, ugyanúgy soha nincs béke a sport világában sem, és ez egyáltalán nem baj. A látszólagos békét mindig a siker reménye tartja fönn, az hozza létre, és a sikert mindig remélik a sportban dolgozók, a sportban tevékenykedők, a sportolók. Az első kudarc után azonban felszáll a jótékony, mindent letakaró köd, és a világos látás felszínre hozza az ellenérdekeket, az ellentéteket. Amit csak remélni tudok, hogy ez a sportstratégia kapcsán minél később következik be, vagy talán soha. Példaképpen talán a legutóbbi labdarúgó Eb-pályázatot tudnám felhozni, hogy az összefogás, majd az ellentétek hogyan jelentek meg egyszerre és ugyanúgy egy témában.
A sportstratégiának számos érdeme van. Legfőbb érdemeinek tartom a következőket. Erős szakmai kvalitásokat mutat, mondhatnám azt is, hogy példaértékű volt az előkészítő apparátus munkája, ezt többen is említették. Ez a sportstratégia javíthatja a kiszámíthatóság érzését és az elszámoltathatóságnak az esélyét. Hogy így lesz-e, azt a jövő évi költségvetés tárgyalásakor már tapasztalni fogjuk, hiszen a költségvetés tárgyalása előtt el kell készíteni a cselekvési programot, és ott fog majd ütközni igazán az elképzelés és a gyakorlat. És ezt kétévente meg kell majd ismételni, kétévente számot kell vetni, hogy sikerült-e megvalósítani, és hogy mit sikerült megvalósítani.
A pénzügyi támogatás összegével azonos súlya van és lesz mindenkor a sportban az ütemezésnek, hogy mikor kerül oda a forrás a szövetségekhez, egyesületekhez, mindenkihez, akinek arra szüksége van. Ha valahol súlya van az időben adott támogatásnak, akkor a sport ilyen. A későn adott támogatásnak a hatásfoka töredékét éri csak.
Pártpolitikai konszenzus veszi körül ezt a sportstratégiát. Kérdés, mennyire stabil és mennyi ideig tart majd ez a konszenzus. A területi sportigazgatás korszerűsítésére törekszik az előterjesztés nagyszerű célokat tűz ki. Néhány kicsit illúziónak álomszerűnek tűnik, és talán hiteltelenné is teszi esetenként. Két példát mondanék: a sport legyen mindenki szenvedélye. Ezt soha nem fogjuk tudni elérni. A másik: a sport járuljon hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez - legfeljebb javításához, esélyegyenlőség sem lesz soha.
A legfontosabb célkitűzés szerint: váljunk sportnemzetből sportoló nemzetté. Ez sokkal inkább tudati kérdés, mint szervezési vagy gazdasági kérdés; a sportot körülvevő társadalmi fejlődésnek a függvénye, megélhetési kérdés, szabadidő kérdése, életmód kérdése.
A legfontosabb megállapításai, amire építeni lehet és kell is amire vissza lehet majd hivatkoznunk és kell is hivatkoznunk, talán a következők lehetnek. Kimondja a sport üzleti funkcióját, szerepét. Kimondja a sportgazdaság erősödésének szükségességét, mi több célként fogalmazza meg. A sportágazat nettó költségvetési befizető. A 2008. évi költségvetés készítésekor szerintem ebben a Házban többször fogjuk idézni még ezt a mondatot.
Kevés a sportot ösztönző kedvezmény, szembesít bennünket ezzel - mint ahogyan Szalay képviselőtársam is és többen említették -, beleértve az adókedvezményeket is. A klasszikus WHO-adattal szembesít bennünket, amely szerint egy dollárnak a sportba való befektetése 3,5 dollár megtakarítást jelent az egészségügynek. Ezzel a számmal például nem találkoztunk az egészségügyi reform vitája kapcsán, pedig többször lehetett volna idézni.
A példaképprogramot nagyon fontosnak tartom, a példaképül állítható sportolói elit fiatalkorban elkezdett felkészítése, képzése, menedzselése nagyon fontos. Nem elég az eredmény; olyan sportolóra lehet építeni, aki azt el is tudja adni, aki vonzóvá tudja tenni. Érdemes erre odafigyelni.
Megfogalmazza az előterjesztés, hogy a nemzetközi versenyképesség fenntartása érdekében a korábbinál hatékonyabb forrásbevonásra van szükség. No meg azt mondanám, hogy több és nagyobb mértékű támogatásra, és nemcsak a "mennyit?" kérdés, hanem a "mikor?" is kérdés, amire már utaltam.
Fontos a sportolási lehetőségek földrajzi, anyagi és szociális egyenlőtlenségeinek a csökkentése, mert a kiküszöbölés itt sem valósítható meg. Ez a magyar sport legnagyobb tartaléka, tornaterem, uszoda, sportlétesítmény, építési és hasznosíthatósági program, hogy hozzáférjenek, használni tudják. Ezt a hátrányos helyzetű térségek kitörése legfontosabb lehetőségének tartom.
A sportágak támogatási kategorizálásának szükségessége régi vágy. Ez kell hogy legyen a támogatás alapja; rugalmas és mobil kell hogy legyen.
És végül, nem a bántás szándékával, hanem valóban a javaslattétel és a jobbítás szándékával mondom, hogy mi az, amit másként kellene fogalmazni, vagy tovább lehetne lépni. Az önkormányzatok szerepét és feladatait olvasva van némi hiányérzetem, hiszen az önkormányzatok a magyar sport első számú fenntartói és szponzorai, ahogy ezt Tóth képviselőtársam is mondta. Ma egyszerre a legbiztosabb és a legbizonytalanabb elemei is a magyar sportnak.
A sportsajtó szerepe az érték megtartásában, létrehozásában kulcskérdés: az állami költségvetés segítsége nélkül nem megy, bátrabb elhatározás kellene a sportsajtó fejlesztése és támogatása vonatkozásában is.
Erős a stratégia kistérségi gondolkodása, de bizonytalan és gyenge a regionális része. Egyértelművé lehetne tenni a turizmusnak a sportra és a sportnak a turizmusra gyakorolt hatását. A létesítmény- és feltételrendszerben csak országhatáron belül gondolkodik a stratégia. Bátrabban kellene és lehetne a nemzetközi összefogásban és kapcsolatokban rejlő létesítményfejlesztési programokban gondolkodni. Egy uniós ország esetében ezt természetesebbnek tartanám.
Erősen bázisszemléletű, a stratégia, nem tesz kísérletet a nullbázisú tervezés felvállalására. Ami ennél is fontosabb, nem megoldott az állami források sportágankénti teljes körű figyelemmel kísérése. Több forrásból kapott támogatásoknak nincs közös kimutatása, nehéz a sportágakat így összehasonlítani, és ez tulajdonképpen igazságtalanná is teszi a rendszert.
Végül még két kérdés: a dopping kizárása, a nulla tolerancia és a szankcionálás céljai rendben vannak. Hiányzik azonban az előterjesztésből, hogy mit adunk helyette, tudjuk-e pótolni. A nemzetközi versenyben lemaradunk, ha helyette a sportolóknak és a sportágaknak nem tudunk ajánlani valami mást a sportegészségügy területén.
És végül a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatos kérdések. Érdemben foglalkozik ezzel a stratégia. A nemzetközi versenyrendszereknél azonban csak a paralimpiára fokuszál. Ki kellene ezt bővíteni egy gyűjtőszóra, a speciális világjátékokra, amibe a paralimpia, a siketlimpia, a global games, a speciális olimpia és a szervátültetettek világjátéka is beletartozhat.
Tisztelt Ház!
Számos konkrét módosító javaslatom is lesz majd, amit a részletes vitában kívánok elmondani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
;void(0);) |
Parlament 2007. május 21.
Tárgysorozatba vétel
Egyes törvényeknek a családi jövedelemadózással összefüggő módosításáról
Felszólalás: 2 p. 25 mp.
Elnök Úr!
Tisztelt Ház!
Mögöttem nincs frakció, nincs frakciófegyelem, nem mondja meg senki, hogy mit mondjak, ezért szívem szerint mondom támogatom a KDNP javaslatát, egyetértek azzal, hogy családi adózás legyen Magyarországon. Egyszerűen azért, mert ha igaz az, hogy az egyik legnagyobb társadalmi kihívás a népességfogyás megállítása, ha elfogadjuk, hogy a családok segítése minden politikai erőnek, pártnak, közösségnek egyik legszentebb feladata kell legyen, akkor ez sem lehet ideológiai vagy presztízskérdés. Ez kötelességünk valamennyiünknek. Ha tehetünk érte, akkor tegyünk érte!
Meggyőződésem, és nem kérem azt, hogy bárki is tartsa fel a kezét azok közül, akiknek a frakciója vezérszónoka elzárkózott ennek a javaslatnak a támogatásától, de ő szíve szerint támogatná ezt a javaslatot, azért, mert tudják és látják, hogy erre szükség van. Biztosan sokan lennének. Egy torz állásponthoz való ragaszkodás nem jó. Változtatni kellene rajta. A gyermekek vállalása, a család szentsége és mindaz, ami ehhez szükséges, a megélhetés a jövedelem megszerzésénél kezdődik.
Az MSZP frakciója részéről elhangzott vélemény szerint a fogyasztás szabályozása fontosabb; én azt mondom, hogy el kell jutni a fogyasztásig. Ahhoz, hogy valaki fogyasztani tudjon, jövedelemre, méghozzá elkölthető jövedelemre van szüksége. A családok létszámának megfelelően tehát jutalmazni kellene azokat, akik vállalják a nagyobb családot, nem elvonni tőlük. Ilyenformán a magam részéről, ha csak egy szavazattal is, de támogatom ezt a kezdeményezést. (Nagy taps az ellenzéki oldalon.)
;void(0);) |
Parlament 2007. május 15.
Általános vita
A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről
Felszólalás: 9 p. 24 mp.
Elnök Úr!
Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr!
Nem az első és nem is az utolsó olyan törvényjavaslat, törvénymódosítási javaslat, ami azért van itt, mert az uniós megfelelési kényszer miatt, el kell végezni ezt a munkát. Ugyanakkor pedig teljes mértékben egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a kényszer mellett ez esetben jó szakmai hozzáértéssel és érzékkel sikerült a lehetőséget kihasználni és mindazt elvégezni, aminek egy ilyen kényszer híján nem állt volna neki a tárca. A területnek, a könyvvizsgálói munkát végzőknek és a velük kapcsolatba kerülő megbízóknak kell egy olyan biztonságos háttér, támpont, amit ez a törvény keretbe foglal.
Mondandómnak egy részét Göndör István és Hankó Faragó Miklós elmondta, ezekre csak utalnék pár mondattal. Talán a legfontosabb az, hogy a törvény, ez a törvény a szabályoknak jelentős részét, de nem a többségét foglalja keretbe. A szabályok nagyobb részét a kamara szakmai szabályozók formájában, teszi hozzá.
És a kettő így együtt adja az egészet, azt az egészet, ami a tevékenység határait, kereteit és sorvezetőjét adja.
Amit Hankó Faragó Miklós említett, azzal teljes mértékben egyetértek, nem először fordul az elő, és nemcsak a pénzügyi tárcánál, hanem legutóbb a környezetvédelemnél is, hogy az uniós szabályoknál szigorúbb elvárásokat fogalmazunk meg. Ez a struktúra rugalmas működését, és az alkalmazkodóképesség határait korlátozva időnként az ellenkezőjére fordulhat, és a hatása esetleg annyira korlátozó, hogy negatívan hat. Nem akarom megismételni azokat a példákat, amelyek ennek kapcsán elhangzottak, és amelyeket célszerű lesz a javaslatok során figyelembe venni.
Én is kamarapárti vagyok, méghozzá erős kamarapárti, ami a társadalom legkülönbözőbb területein nagyon hiányzik. Itt, az erős kamara mintegy példa a társadalom más területei számára arra, hogyan lehet és kell a kamaráknak olyan feladatot, funkciót, hatáskört adni, amivel aktív és tényleges résztvevőivé válnak a társadalmi-gazdasági folyamatoknak.
Nyilván nem kell nagyon messze menni, hogy olyan országot találjunk ahol a kamaráknak sokkal nagyobb hatásköre van. Itt rendkívül fontos az, hogy kamarai tagsághoz kötött a tevékenység, amiből következik egy fordulattal, hogy az engedélyezést is a kamara adja. Ebből következően nemcsak a tagsági viszonyt hozza létre, engedélyezi, hanem ezt követően a kontrollt is a kamara jelenti. Hiszen ahol kiadok egy engedélyt, ahol tőlem függ az, hogy ki kap és milyen feltételekkel a tevékenységhez jogosítványt, ott az enyém a felelősség, hogy valóban folyamatosan fenn is maradjon az a feltételrendszer, meg is feleljen, ennek az, aki ezt az engedélyt megkapta.
Rendkívül fontos, amiről Göndör István beszélt, az önkormányzatok vonatkozásában a kamarai tevékenység. Egyszerűen azért, mert az önkormányzatok többségében a képviselők nagy része valójában kapaszkodókat keres, és pártsemleges kapaszkodót keveset talál. Ezek közé tartozik egyébként a könyvvizsgálói vélemény, az a könyvvizsgálói vélemény, amire vissza lehet hivatkozni, és nagyon nehéz politikai alapon az ellenkezőjét állítani. Nagyon fel kell arra készülnie valakinek, legalább olyan színvonalon kell lennie, mint magának a könyvvizsgálónak, hogy kétségbe vonja a könyvvizsgáló állításait. Tehát adott esetben a parttalan vitáknak szab határt a könyvvizsgálói jelentés, ezért fontos az, hogy felkészült könyvvizsgálók legyenek.
Ugyanakkor van egy hátulütője is, ha úgy tetszik, a számos előnye mellett egy hátránya is annak, hogy az erős kamarai hatás beszűkíti a kiadott jogosítványok számát, éspedig az, hogy túl nagy a koncentráció a piacon. Túl szűk az a kör, amelyik mint könyvvizsgáló, véleményt mondhat. Ezt a kört a szakmai elvárások, magasan tartása mellett bővíteni kell. Lehetőséget kell arra biztosítani, hogy több könyvvizsgáló végezhessen tevékenységet. Bizonyos vonatkozásokban az Európai Gazdasági Térség államaiból ezt a funkciót, ezt a feladatot engedéllyel felvállalók köre a jövőben feltehetően bővíteni fogja. Tehát az uniós államokból várhatóan lesznek megfelelő jogosítvány birtokában érkezők a magyar könyvvizsgálói piacon.
A felelősség, kettéválasztásáról én csak elismeréssel tudok szólni, a szakmai és az anyagi felelősség két különböző kategória. Az egyik esetben a szakmai felelősséget a kamara állapítja meg, a másik esetben, az anyagi felelősség esetében pedig a könyvvizsgálói tevékenység során okozott anyagi kárért kell csak felelősséget vállalnia a könyvvizsgálónak.
És végül nem a könyvvizsgálói körbe tartozik, de ennek a határmezsgyéjén érdemes róla szólni. Van Magyarországon mintegy 20 ezer könyvviteli szolgáltató szervezet és személy. Értem ez alatt a könyvelői tevékenységet végzőket, az adótanácsadói tevékenységet végzőket, akiknek ma Magyarországon nincsen kamarája. Tehát igen-igen fontos lenne, ha a magyar adó- és könyvelői kamara létrejöhetne, illetve olyan színvonalon működhetne, ami legalábbis megközelítené a könyvvizsgálói kamara tevékenységét. És ez nemcsak egy belterjes szervezet lenne, hanem éppen a könyvvizsgálói kamara tevékenységét kiegészítve, ahhoz párosulva végezhetne eredményes tevékenységet. Ott, ahol ez a tevékenység ma még csak nagyon nyomokban található meg.
Úgy érzem, alakul az ötpárti és a független képviselő támogatását is bíró előterjesztés. A törvényt a magam részéről nyilván el is fogom fogadni.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)
;void(0);) |
Parlament 2007. április 23.
Általános vita
A "Legyen jobb a gyerekeknek!" Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032.
Felszólalás: 9 p. 11 mp.
Köszönöm, elnök úr!
Az a címe a nemzeti stratégiának, hogy "Legyen jobb a gyerekeknek!". Ez nyilvánvalóan célként fogalmazódik meg. Amiről itt egyfolytában beszélünk, nem más, mint a cél megvalósításához szükséges eszközrendszer megteremtése. Egy biztos, ahhoz, hogy ez teljesüljön, a felnőtt-társadalomnak, a gyereket befogadó felnőtt közegnek kell jobb helyzetbe kerülnie.
Evidenciaként fogalmazza meg ezt mindenki. Viszonylag kevés szó esett azonban az állami gondozásban lévő, nem elhanyagolható számú gyermek helyzetéről, ezen belül is arról, hogy más lehetőségeik vannak azoknak, akik intézményben nevelkednek, és minőségileg más lehetőségei vannak azoknak, akik nevelőszülőkhöz kerülhetnek. A nevelőszülői hálózat lehetőségeinek kibővítése olyan kihívás, amire itt a vita kapcsán és, egyébként is a kelleténél jóval kisebb figyelmet fordítunk. Sokkal több lehetőség van ebben. A cselekvési programban erre komoly figyelmet kell majd fordítani.
Maga a stratégia használ egy kifejezést, mindjárt a második mondatában amit én vitatnék. Azért, mert mi magunk is leszűkítettük itt a vitában a "Legyen jobb a gyerekeknek!" témakört a gyermekszegénységre - nyilván nem ok nélkül. Ez a mondat úgy fogalmaz, hogy "minden szegénység szenvedést okoz, de a gyermekek szegénysége elviselhetetlen". Én azt mondom, hogy az "elviselhetetlen" szó helyett sokkal inkább az "elfogadhatatlan"-t kellene ide írni. Mert hogy kinek mi elviselhetetlen, és kinek nem elviselhetetlen, ezen lehet vitatkozni, de hogy mindannyiunknak elfogadhatatlan kell, hogy legyen, ebben egészen bizonyos vagyok.
A szegénységet is leszűkíti, a határozati javaslat a gazdasági szegénységre, a pénzügyi szegénységre. Amikor azt mondja, hogy a gyerekeket nevelő háztartások a többieknél szegényebbek. Úgy gondolom, nem csak gazdasági értelemben kell és szabad ezt értelmeznünk. Ha viszont lelkiekben közelítem meg, akkor egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a több gyermeket nevelő családok mindegyike szegényebb a gyermektelen családokhoz képest – sőt. Pontosabban fogalmazzunk akkor, amikor ilyen jellegű megállapításokat teszünk.
Amúgy sem a társadalmi szegénység, sem a gyerekszegénység nem abszolút. Maga a szegénység nem más, mint kizáródás valamiből, ami természetes része lenne vagy lehetne az életünknek. De minden esetben vagy az esetek nagy többségében relatív. Valamihez viszonyítva szegényebb, másokhoz mérve, a célokhoz mérve, a szomszédos országokhoz mérve, a tegnaphoz vagy éppen a jövőhöz mérve, és sorolhatnánk tovább. Egy biztos abszolút esélyegyenlőséget sem itt, sem másutt ne akarjunk elérni. Ne tűzzük ki célként, mert nincs esélyegyenlőség. A gyermekek esélyeit lehet javítani, lehet közelíteni valamihez, egy kitűzött célhoz, de hogy esélyegyenlőséget teremtsünk, ezt a terminológiánkból is száműzni kellene.
Javaslom, hogy a határozatba kerüljön bele, például a 6. pontba is, hogy ne csak a szociális, és szakmai de a civil szervezeteket is vonjuk be, a cselekvési programba, és számítani kell, építeni kell az önkormányzatokra. A kelleténél kevesebbszer és nem a súlyuknak megfelelően kezeljük az önkormányzatok felelősségét és a települési önkormányzatoknak az ebben betöltött szerepét.
És ami talán a legfontosabb. Leírhatjuk mi a legcsodálatosabb programot, elfogadhatjuk vagy elkészíthetjük a legcsodálatosabb cselekvési tervet, egyetérthetünk a nemzeti stratégiában megfogalmazott megállapításokkal, ha akkor, amikor ennek a feltételeit költségvetés formájában kidolgozzuk és elfogadjuk, nem kerül oda a prioritások közé. Ha újra és újra az oly sokszor vitatott fiskális szemlélet érvényesül, és mindenhonnan ki kell húzni valamit szinte fejkvótaszerűen, , akkor nem fogunk előrelépni ebben a kérdésben sem.
Talán a legfontosabb, hogy legyen ez az egyik legfontosabb prioritás. Amit tényleg fel kéne vállalni mindenkinek politikai hovatartozástól vagy párthovatartozástól függetlenül. Minden egyes kormányváltás után mindenki ki akarja találni a spanyolviaszt, úgy gondolja, hogy a nap vele kél és vele nyugszik, ahelyett, hogy folytatná azt, amit érdemes folytatni. De csak azt lehet folytatni, ami elkezdődik. Tehát kezdjük el, hogy legyen mit folytatni!
Ennek a meglehetősen hosszan elhúzódó vitának talán a legfontosabb üzenete az, hogy mindenki el akarja kezdeni, és ebben partner lesz. Talán még az ellenzék is, mert tudják, hogy előbb utóbb ők is odakerülnek, a kormányrúdhoz. És ha ugyanonnan kell folytatniuk, ahol most van vagy még rosszabb helyzetből, akkor szégyenkezhetünk valamennyien. Ne akarjunk szégyenkezni! Együtt akarjunk változtatni ezen a tarthatatlan helyzeten.
Köszönöm szépen. (Taps.)
;void(0);) |
Parlament 2007. április 23.
Általános vita
A földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény módosításáról
Felszólalás: 3 p. 29 mp.
Köszönöm, elnök úr!
Kedves Képviselőtársaim!
Nemcsak azért, mert viszonylag rövid törvényjavaslatról van szó, hanem azért is, mert érdekelt a dolog, elolvastam, kicsit utánanéztem, meghallgattam államtitkár úr szóbeli kiegészítését, és azt hittem, hogy értem. De minél tovább ülök itt és hallgatom a vitát, annál zavarosabbnak tűnik számomra, vagy annál bonyolultabbnak, pedig valószínűleg végtelenül egyszerű kérdésről van szó. Bár azt, hogy egy meg nem épült vezetékre - ami valószínűleg 2008-ig sem fog megépülni - hogy lehet ideiglenes engedélyt kiadni 2008. december 31-ig, ezt még mindig nem értem, de ezt nem tartottam olyan kérdésnek, hogy most felvessem. Mint ahogy azt sem, hogy az Energia Hivatal milyen alapon, kinek, milyen feltételekkel, milyen időre adhat engedélyt.
Azt azonban világosan kellene látnunk, hogy aki vezetéket épít, az utána hasznosítani akarja azt. Vagy úgy, hogy saját maga szállít rajta gázt, és el akarja adni, vagy úgy, hogy valakinek bérbe adja, aki azon gázt szállít. De ha ezt Magyarországon keresztül szállítják, akkor Magyarország annak haszonélvezője lehet: itt van, könnyebben lehet belőle vásárolni. És minél több ilyen lehetőségünk van, annál inkább kedvezően alakulhat a versenyhelyzet. Az a versenyhelyzet, amiből végül is a fogyasztó valamilyen formában kedvezően kerülhet ki. Vagyis egy kezelhető fogyasztóár és egy biztonságos ellátás jöhet létre.
Ha a cél, ami megfogalmazódott, az, hogy Magyarország gázellátása több alternatívára épüljön - márpedig több vezeték többalternatívás lehetőséget adhat -, és ezenkívül még tranzitdíjat, vagyis bevételt is fog jelenteni az nekünk csak jó lehet. Ez az állami bevétel a gáz fogyasztói árat stabilizáló elemként jelenhet meg. Ha ez így van, akkor ezt lehet támogatni, bár egy vagy több átmenő cső önmagában véve még nem garantálja ezeknek, a céloknak az elérését. Azt, hogy ebből milyen haszna lesz Magyarországnak, az dönti el, hogy milyen formán tudunk mi ezekből, az alternatívákból a saját magunk számára hasznot hozni. De ez nyilván nem itt a patkóban fog eldőlni, hanem azoknak a cégeknek a versenyében, akik ebben hasznosítóként részt vesznek akár egy szakasz, akár pedig az egész csővezeték esetében.
Köszönöm szépen.
;void(0);) |
Parlament 2007. április 23.
Általános vita
Egyes, a nemdohányzók védelmét szolgáló törvényi rendelkezések módosításáról
Felszólalás: 7 p. 30 mp.
Köszönöm, elnök úr!
Kedves Képviselőtársaim!
Őszintén szólva, jó ülni itt a patkóban akkor, amikor valami olyan témát talál a parlament, ami pártállástól függetlenül azonos megítélést kap. Még akkor is, ha kisebb pengeváltás azért volt. Ez valószínűleg azért van, mert a dohányzáshoz való viszony erősebb még a képviselők többségénél is, mint a párthoz való kötődés, és ez nem biztos, hogy rossz. Elsősorban azért nem, mert amikor egy ilyen téma előkerül, lehet, hogy néhányunkban megfogalmazódik, hogy ez egy kevésbé fajsúlyos ügy, pedig nem így van. Az, hogy most itt nem az határozza meg a véleményalkotást, hogy ki fogalmazta meg, hanem az, hogy mit mondott, mire tett javaslatot, önmagában véve példaértékű lehet, és jó, hogy így van.
Megítélésem szerint ez egy nagyon komoly, fajsúlyos ügy, mert a fiatalok szokásait próbálja keretek közé szorítani. Amikor Tóth Károly képviselőtársam azt mondja, hogy a dohányosok védelmében szól, akkor nem tesz jót, mert biztatást ad a dohányzás éppen rászokni készülő fiataloknak. A mi országunkban fordított folyamat zajlik most le, mint általában a világban. Az idősebb korosztály körében a dohányosok száma jelentősen csökkent, a gyerekek körében pedig a dohányosok száma jelentősen növekszik. Ez egy tökéletesen ellentétes folyamat, és ha valahol meg lehetne fordítani ezt a folyamatot, akkor azt pontosan a gyerekeknél lehet megtenni.
Az, hogy van szabályozás, van jogszabály, az egy dolog. Ha csak mindig erre hivatkozunk, de nem szankcionáljuk, és oly mértékben nem sikerül szankcionálni, hogy korlátozni is tudjuk, akkor a homokba dugjuk a fejünket, vagy a szőnyeg alá söpörjük a problémát. Kipipálunk valamit, de tulajdonképpen nem történik érdemben semmi.
Nem tudom, hogy mikor kerül rá sor a mai napon, de valamikor még a késő esti órákban sor kerül a gyermekszegénységgel kapcsolatos kérdéskörre. Meggyőződésem, hogy a gyermekszegénység és a gyermekdohányzási szokások nagyon szorosan összefüggnek egymással, mint ahogy a gyermekszegénység és a fiatalkori alkoholizmus is nagyon szorosan összefügg egymással. Ezek a kérdések olyan mértékben összefüggnek, olyan mértékben kapcsolódnak egymáshoz, hogy nem is lehet őket elszakítani. Ha egy kérdésben végre konszenzust tudunk kialakítani, hogy keményen szankcionálni kell, akkor már előrébb jutottunk, és ez pozitívumként értékelendő.
Az is meggyőződésem, hogy egy társadalom kulturáltsági fokát jelzi a dohányzáshoz és a dohányosokhoz való viszony. Ha azt vizsgáljuk, hogy a különböző társadalmak a világ különböző részein hogyan viszonyulnak a dohányzáshoz, akkor nagyon könnyen szoros, szignifikáns összefüggést lehet látni a társadalmak fejlettségi foka és a dohányzáshoz való viszony között. Minél fejlettebb egy társadalom, annál inkább visszafogottabb a dohányzás, annál kevesebb a dohányos, annál keményebben szabályozzák és tudják eredménnyel szabályozni a dohányzást, beleértve a vásárlást is.
Miért van ez? Egyszerűen azért, mert az egészségkárosító szokások közül, amelyekből meglehetősen sok van, a legáltalánosabb és a legbocsánatosabb a dohányzáshoz való viszony. Pedig ennek kéne a legkeményebbnek lenni, mert sok minden ebből indul ki. Elnézést, ha a kábítószerre utalok, de a kábítószeres cigaretta is tulajdonképpen elsősorban a dohányos fiatalok körében jelenik meg elsősorban. Én azt mondom, hogy a kereskedelmi jogot igenis korlátozni, szankcionálni kell. Ezen kívül számos más megoldást kell keresni, hogy ez a káros szokás elsősorban a gyerekek, a fiatalkorúak körében visszaszoruljon.
Az már csak akadékoskodásnak tűnne, ha most elkezdenénk azon gondolkodni, miként lehet majd ezt betartani? De legyen ez akkor gond, amikor már a szankcionálás lehetősége megvan, mert ettől kezdve jön az, hogy kisebb boltokban, kisebb közösségekben, falvakban, ahol ismeri a kereskedő a vásárlót, ott könnyen meg tudja ítélni a helyzetet. Mert nem lehet mindig elkérni a személyi igazolványt egy cigarettavásárlásnál. Egy nagyobb város nagy bevásárlóláncában, egy Tesco áruházban én kíváncsi lennék arra, hogyan tudja kiszűrni, vagy hogyan akarja kiszűrni egyáltalán az eladó, a pénztáros a dohányárut, vásárló fiatalt. Ide is igaz az, hogy minél kisebb egy közösség, minél jobban ismeri egymást egy közösség, annál inkább lehet a szokásokat pozitív irányban alakítani. Minél inkább elszemélytelenednek a közösség tagjai, annál kevésbé lehet mindezt megtenni.
A magam részéről azt mondom, jó, hogy idekerült ez az előterjesztés, jó, hogy a patkó különböző oldaláról támogatják. Akár pozitív példaként is, amikor oda kell tenni az asztalra, hogy vannak témák, aminél alárendelik a párthovatartozást a képviselők. Ez egy ilyen ügy. Gratulálok a gondolathoz, a felvetéshez, és nincs kétségem afelől, hogy el fogja fogadni a parlament.
Köszönöm szépen. (Taps.)
;void(0);) |
Parlament 2007. április 16.
Általános vita
„Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032.
Kétperces felszólalás: 2 p. 02 mp.
Köszönöm, elnök úr!
Tisztelt Ház!
A képviselő asszonynak teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy pontos határidőket kellene meghatározni.
Vannak itt olyan folyamatok, amiket ha nem kezelnek időben, nem kezelünk időben, akkor megfordíthatatlanná válnak, vagy a megváltoztatásuk sokkal többe fog kerülni. A határozati javaslat egyik pontja szerint, cselekvési programot kell készíteni - mindenféle határidő nélkül. Ha valami sürget bennünket, és valamire el kell kötelezni a kormányt, akkor az az, hogy ezt a cselekvési programot meghatározott időn belül el kell készíteni, és ez nem lehet egy évnél hosszabb idő. Tehát egy éven belül ezt el kell követnie.
A javaslat háromévenként új cselekvési programot vagy felújítást ír elő. Én azt mondom, hogy e mellett legalább évenkénti monitorozást is biztosítani kell, ha másként nem, akkor az illetékes bizottság előtt számoljon be a kormány.
Ha ez így készül el, akkor van remény arra, hogy a ma érzékelhető problémákat időben lehet kezelni, a folyamatokat meg lehet állítani, le lehet lassítani, és utána átfordítani egy pozitív irányba.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
;void(0);) |
